Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Nagy Benjámin: A magyarországi jobbágy állapota. Ism. Szs. 740

történeti irodalom. 743 Egyébként a szerző ügyesen csoportosítja, főleg magának a műnek alapján, Zermegli élete adatait s birtokviszonyainak, az udvarral való megbasonlásának előadása igen ügyes. Sajnálom, liogy az életrajz végén megint bele kell kötnöm a t. szerzőbe, ki az említett, szerintem Istvánfitól való »vita« ellenére sem akarja elismerni, bogy Zermegh lutheránus volt, noha már Pray (Ann. Reg. Hung. V., 221. 1.) fölemlíti róla, hogy a papokkal szemben, hogy kis anachronismussal éljek, kuruczul viseli magát Zermegh. Ebben a pontban határozottan gyönge alapon áll. Mert concedo ugyan, hogy 1539-ig, mert Simon zágrábi és Szaniszló fejérvári prépost szolgálatában áll, tehát nem lehet protestáns, concedo még akár azt is, hogy mivel Ferdinánd 1541-ben a kamarai hivataloktól eltiltotta a protestánsokat, Ferdinánd életében nem lehetett volna hivatalban. Azt azonban már nem látom, hogy csak valamit is bizonyítva volna, hogy Miksa alatt sem volt lutheránus és még kevésbbé látom be, hogy 1576-tól történt nyugalomba lépésétől 1584-ben bekövetkezett haláláig miért ne lehetett volna. Ha az életrajzot — a mint az legtermészetesebb már csak azért is, mert, ha akár Xadányi János, akár Nádasi János irták, akkor nem IS. J.-vel, hanem J. N.-nel jegyzik a latin »vita« alá ne vöket — Istvánfi írta, ez igen jól tudhatta, lutheránus volt-e Zermegh. Mondok még Istvánfi mellé argumentumot. Mikor uj felekezet támad, akkor a nézetek élesen állnak szemben s az irók vallása hamar szembeszökő. Heltai pl. emlegeti, hogy Salamon a papok pepecselésére nem sokat adott, meg hogy László csak azért vettette ki sz. István tetemét, mert a papok ereklyét akartak belőle csinálni. Látszik a*reformáló szellem hatása. Istvánfinak meg megvan az a szokása, hogy, ha valakire máinem tud szólni, akivel nincs megelégedve, akkor odabiggyeszti, hogy jó ember volt — de protestáns. Ismeretes hely a XXXVIII. k.-ben: » Georgius Turzo praestantissimus, nisi Lutheranae religioni faveret.« Hát nagyon is Istvánfi kezére mutat, hogy Zermeghről azt írja: lutheránus szenynyel befertőzve halt meg. A 2. fejezetnek, hol bő tartalom van, a Zermeghgel foglalkozók jó hasznát veszik. Legbecsesebb a 3. fejezet, melyet a szerző az egykorú írók gazdag apparatusával fölszerelve dolgozott ki, mely fejezetnek rövid foglalatát ebben adom: Hibája Zermeghnek a gyönge chronologia, mely, mivel néhol még rossz földrajzi adatokkal is párosul, zavart okoz; hibája Szapolyai iránt elfogultsága, mely miatt annak hibáit elhallgatja, kegyetlenségét semmitérő okokkal menti, sőt, hogy jobb színben tüntesse föl, 48*