Századok – 1896

Értekezések - KROPF LAJOS: Pászthói Rátholdi Lőrincz zarándokolása 716

történeti irodalom. 733-író áll előttünk, a ki a vallási és politikai pártokra oszlott Magyarország akkori állapotát oly tanulságosan példázza. Hasonló, bár egészen más oldalról jellemző kifejezője korának Ráskay Gáspár is, a kinek regényes elbeszélése »Egy szép história az vitéz Franciscóról és az ő feleségéről«, mindenkép érdekes munka. Ráskay Gáspár atyja tárnokmester volt; ő maga a mohácsi vész előtt temesi főispánságot viselt, a mohácsi csatában harmadmagával a király mellé rendeltetett, de Tomori előre küldötte őket s így meg is menekültek. Ez után János király pártjára állott s nógrádi főispánná neveztetett ki és nevezetes szerepet játszott a kor küzdelmeiben. Sok birtokot összeharácsolt s hogy ezeket megtarthassa, * Ferdinándhoz csatlakozott, de csak János király halála után. Ifjú koráról és élete végéről mit sem tudunk. Csak hozzávetőleg képzelhetjük el egész életét s néhány adatból következtethetünk jellemére. A tudós kiadó röviden összeszedi az adatokat s abból szokása szerint meg is rajzolja, a mint lehet, egész képét, úgy hogy legalább nagyjából meg is ismerhetjük Káskay Gáspárt. Egyszersmind kötelességének tartja Szilády, hogy a szép históriában előforduló helynevek, Béla király neve, a nádorispánság intézményének említése, stb. miatt a történeti nyomokat is felkutassa. Jól sejtheti, hogy az ének színhelye összefüggésben lehet vitézi életének, kalandos harczainak helyeivel, a végvárakkal. A boszniai Zrebernik vár az esemény színhelye; de hogy Ráskay járt-e valóban ott s hallotta-e az egész történetet, mint mondát: el nem lehet dönteni. Az valószínű, hogy az énekmondásban rokonai életsorsára is gondolt, a kiket talán példákúl akart felállítani. Ilyen czélzatot minden világosabb adat nélkül is föltételezhetünk, de annyi bizonyos, hogy az egész mese vázát készen kapta. Már Toldy Ferencz utalt Boccaccio egyik novellájára, de a közvetlen innen való kölcsönzés biztosan meg nem állapítható. Most Szilády Áron a közös tárgy és közös feldolgozás számos egyező sajátságait felhozza s egyszersmind kutatja, mit lehet az egész énekben »népies és talán magyar felfogásnak, vagy épen a szerző ízlésének, érzékének« tulajdonítanunk. Két véleményt iparkodik némileg összeegyeztetni, a Toldy Ferenczét és Heinrich Gusztávét. Amaz valamely hézagos néprege maradványának tartja Ráskay énekének tárgyát; emez a mese idegen származásáról teljesen megvan győződve. A középkori irodalomnak ez egyik legelterjedtebb mese tárgyát Ráskay valószínűen, mint kora műveltségének színvonalán álló férfiú, a külföldi irodalomból vette, s nem tartjuk hihetőnek, — a