Századok – 1896

Tárcza; Necrológok - Curtius Ernő † – zs. – 671

TÖRTÉNETI IRODALOM. 67 La famille de Jean de Lasco, Réformateur polonais par César Pascal. — A Société de l'historié du protestantisme français által kiadott Bulletin Historique et Littéraire 1895-ki május junius és novemberi számaiban Librairie Fischbacher. Paris. — Ara a 3 füzetnek 5 franc. Azon általános és meleg érdeklődés, melylyel a franczia és angol sajtó a űatal Pascalnak Lasco Jánosról irt életrajzát (lásd a Századoh 1894. folyamát) fogadta, arra birta a boldog szerző boldogabb édes atyját, hogy megirja a jelen »tanulmányt,« melynek reméljük az angol és franczia olvasó közönség több hasznát veendi mint akár a lengyel, akár a magyar. Mert mi tűrés tagadás, nagyon kevés az új dolog ebben a czikksorozatban és amit már mások megírtak, azt sem másolta helyesen a szerző. Úgy látszik, szerzőnek több a jó akarata, mint akár ereje vagy nyelvismerete. Elmondja nagyon röviden a család régibb történetét s azután bővebben foglalkozik a reformátor nagybátyjával, János gneseni érsekkel és testvérével Jeromossal, a diplomatával. A. tanulmány czélja megmutatni, hogy e két egyén mily érdemeket szerzett a reformáczió ügye körül. Szerző fölhasználta ugyan a lengyel és magyar forrásokat is, amennyire szerény nyelvismeretei ezt megengedték neki, de vagy nem volt igen szerencsés kutatásaiban, vagy pedig mint a félszemű teve az arab mesében az útnak csak egy oldalát méltatta figyelemre s nem vette észre mennyi érdekes dolog kerülte el figyelmét a másik oldalon. Így pl. ismeretesek előtte ugyan Lukovski és Zeissberg idevágó közlései, továbbá a régi latin krónikások, és persze az Acta Tomiciana s Theinernek Lengyelhont érdeklő gyűjteménye. De arról még csak fogalma sincs, hogy pld. Hirscbberg Sándor már 1888-ban egy éppen nem vékony nyolczadrét kötetben tette volt közzé Lembergben Laski Jeremosnak meglehetősen alapos életrajzát, nagyrészben levéltári kutatások nyomán. E munkának majdnem minden lapján találhatott volna Pascal azonkívül egy sereg nyomtatott forrásidézetet, melyeknek áttanulmányozása közben lassankint lehullt volna szemeiről a hályog és egészen új világ derült volna föl előtte. Szerző fölületességét jellemzi pl. az, hogy szerinte az érsek végrendelete a » Sitzungsberichte der Philosophischen Historischen Gesellschaft de Vienne« czímű folyóiratban jelent meg vagy az, hogy egy idézte latin passus forrását így jelöli meg : » Tamz'e I V. 201.« Majd lia a magyar irókra is bővebben ki fogja terjeszteni figyelmét szerzőnk, alkalma lesz a franczia olvasó közönségnek Monsieur »ITgyan-