Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - II. közl. 705

A HORVÁTHY CSALÁD LÁZADÁSA, ÉS A MAGYAR TENGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. MÁSODIK KÖZT.TCMÉNY. IL Magyarország és a tengervidék között az asztalkendő most ketté volt vágva. A Horváthypárt, mely ezelőtt is már nagyravágyása és dacza áltál veszedelmes ellenfél volt, a budai események által szított féktelen dühében és szilaj bosszúvágyában egészen kiengesztelhetlenné lett, és nagyobbodott is. mert az említett események a horvátok faji érzését is megsértették. A tengervárosok ugyan még most is hívek maradtak Máriához, de ezek a horvát lakosság Száva- és Dráva-menti vastag szalagja által el voltak vágva Magyarországtól, és előre volt látható, hogy ha ezen meghasonlás hosszabb ideig eltart, a tengervárosok maguk is inkább a közelebb és fajrokon horváttal, mint a magyarral fognak tartani. Ezáltal tehát a magyar tengerhatalmi állás, és egyáltalán a magyar tengerészet eszméje komolyan veszélyezettnek látszott, a veszély annál nagyobb volt, minthogy ez irányban már egy első, káros praejudiciumot alkotó lépés történt volt maga a királyné részéről, ki a mult évben, Garay tanácsára, Cattaró városát Tvartkó királynak engedte át, azon reményben, hogy emezt ezen engedékenység által a felkelőktől elválaszthatja, (mint a béka, mely vizbe ugrik ha esik az eső, hogy meg ne ázzon!) Garay, ki most természetesen ismét nádor volt, maga is belátta, hogy így nem maradhatnak a dolgok, és hogy a tengervidéki ügyeket valahogy nyélbe kell ütni. De ezen elintézésben ismét nagy hibát követett el. Miután harmadéve a királynék személyes megjelenése a lázadók közt oly fényes sikert aratott volt, legalább látszólag, és a tartomány azonnali kódolására vezetett volt, ismételve ugyanazon rendszert akarta alkalmazni.