Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - II. és bef. közl. 693

700 JAKAB ELEK. siculus-oknak, a magyar nép által használt nyelven (usitato nomine) zekelek-nek neveztettek; hét más abaujvármegyei tanú közül kettő, s illetőleg ezek egyike, azt vallja, hogy ő, a mellé választott más társaival, akik a magyar nép nyelvén (vulgo) zékélek-nok neveztettek, a fyzéri erdőket kerülték, a másik pedig azt, hogy őt regéczi sicidus-nak=zekel-\\ek hívták (se siculum Regéczensem, zekéi vocatum). Tovább ismét három zemplénvármegyei valló közül egyik azt vallja, hogy mindkét fél székelyei (sicidi) együtt őrizték az erdőket, a második így vallott: ő többi székely társaival (cum reliquis collegis suis Zekelianis), a harmadik: hogy ő regéczi székely társaival (cum aliis sicidis Eegéczianis), a kik mintegy százan voltak, őrködtek az erdők és határok felett. Az 1615 és 1640-ki magyar oklevelekből Hunfalvy ezeket emeli ki: hogy azokban fyzéri zekelek, régi zékélek fordulnak elő, s egyik u. m. Paskó István azt mondja, hogy ezt ő mind régiszékelyektÖl\\a\\otta, bizonyosan. Itt Hunfalvy azon megjegyzést teszi: legkisebb gyanú sem férhet tehát Timon állításához. Abaujvármegyében az erdők és hegyek őreit a XVI., XVII., XVIII. században az ő idejéig székéleknek nevezték. A székel tehát, amennyiben Ör (mint Timon talán-1, úgy Hunfalvy is amennyiben alakot használ állításában) nemzetiséget nem fejezett ki: lehetett magyar, tót, besenyő ember is székely, azaz Ör, s e szerint: a biharvármegyei Székelyhíd, Székelytelek és Székely-Száz faluk is a besenyő székelyektől nyerhették nevöket, mint Jerney állította. Jól megfontolva Hunfalvy véleményét, ez sem apodicticus, hanem csak olyan mint a Timoné, amihez kétely fér. Előttem a tanúvallomásokból a történelmi ténynek Hunfalvyéval egészen ellenkező állása tetszik ki, t. i. az, hogy itt a vallók, akiket a magyar nép (vulgus) székelyeknek ismert és tartott, valóságos székely eredetűek voltak, s mint székelyek védték a fyzéri és regéczi erdőket és hegyeket; hogy ők is székelyeknek tartják magukat, a mit a nádori és konventi eskető királyi emberek latin fordításban tudva, vagy meglehet nem tudva, de a kérdés történeti jelentését nem fogva fel, tévesen magyaráznak, hogy a székely (siculus) szó határőr jelentésűnek lássék. E nézetemet indokolja Horváth Istvánnak egy 1566-ból idézett hiteles oklevele, melyben ez áll: »a regéczi erdőket nem a libertinusok, az az siculusok (magyar nyelven [vulgo] székelyek) hanem a várban levő gyalogok őrizték.« E tanuvallatásokban s Horváth István oklevelében két elöntő érv van, egyik a zempléni harmadik tanúvallomása, hogy a regéczvári zekétek százan voltak és hogy a többi tanúvallomások mind régi zékelekröl emlékeznek; másik az 1566-ki