Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - II. és bef. közl. 693

SZÉKELY TELEPEK MAGYARORSZÁGOK. 697' dúl elő, 1395-ben Sólyomkő várhoz tartozott, 1490-ben még van róla emlékezet, de azóta végkép eltűnik. 1574-ben Bécsben élő püspökének azt írja a káptalan, hogy az oláhok, kik az erdőkben és hegyeken szeretnek lakni, még mindig eredeti nomád életet élnek, azért falvaik neve sem mindig állandó. A telek szó Bunyitay szerint világosan betelepülőt jelez. Betelepedők voltak a székelyek is, mint katholikusok, az oláhok csak a XIII—XIV. században kezdettek oda letelepedni a földesurak biztatására, a kik rengeteg erdőiket nem tudták értékesíteni máskép, mint hogy a pásztorkodó oláhoknak adták ki, a kik disznóikat, juhaikat, kecskéiket ott legeltették, 9-det, 10-edet és ötvenedet fizettek. Igy terjedtek ki a vármegye hegyes és havasos vidékeire. A magyarság a tereket foglalta el, kitéve a dúló ellenségnek és elvérezve az örökös harcz alatt. 1240—42-ben a mongolok, azután a tatár, 1475-ben a török, 1514-ben a paraszt fölkelés pusztította, 1588-tól 1604-ig német és rácz betörés, 1661-től 30 évig a vidéket kiélő és kiölő törők, 1695-től 1704-ig tatár és rácz ölték s vitték rabságra a magyarságot. A kik életben maradtak, ott hagyták lakhelyeiket, határaikat, a magyar faluk elpusztúltak, Debreczen 18 • mértföld határa 18 faluéból alakúit, Nagyvárad félakkora határa felényi elpusztúlt faluéból. A belényes-vidéki falukat akkor telepítették be a nagybirtokosok, a régi elpusztúlt faluk többé nem épültek fel s nem népesültek meg. Oláh kenézek fajukbeliekkel telepítették be azokat. 1714-ben a váradi káptalan tisztje azt írta gr. Csáky Imre püspöknek, hogy Belényes vidékén alig van 5 — 6 oláh falujánál több; két évtizeddel később azt írják a tisztek hogy az oláhság özönlik be a vidékre, a XVIII-dik század vége felé már tetőpontján volt az oláh telepítés s a magyarság mindenütt el volt nyomva. Maga a vármegye azt jelentette felsőbb helyre a XVII-dik század elején, hogy a vármegye azon része, melyben a magyarok laktak, pusztává és néptelenné lett, s alig hihető, hogy többé a községek megnépesűljenek. Igy és ekkor pusztúlt ki a székelység is Székelytelekről, s falujokat, határukat oláhok foglalták el. Egyházuk még a múlt század elején is oly kezdetleges volt, hogy az isteni tiszteletre tókálással (két ágas fára felfüggesztett deszkadarabon való fabotocskával kalapálással) adtak hírt, az áldozó kehely viaszból volt, később harang helyett csengetyűt használtak, a mi Erdélyben is az oláhok között szokásban volt; főhelyükön Belényesen az első haranglábat 1726-ban állították fel, (kőtorony helyett egy kis fa alkotványt.)... S ma hová haladtak elő! Szép templomuk, tornyuk s nagy harangjaik vannak.