Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - II. és bef. közl. 693

SZÉKELY TELEPEK MAGYARORSZÁGON. 693 beli gör. kath. lelkész úr a falu nevét Naplóm-ba oláhosan beírta: Sititelecu = Szityityelek, falu Biharvármegye tenkei járásában Belényes vidékén. Az 1828. jan. 4-diki hivatalos összeírásban e tiszta magyar vagy magyaros hangzású nevek fordúlnak elő: Rózsa, Kis, Cziger, Czitz, Csarna, Szarka, Boros, Gális, Has, Hegedűs, Balázs, Papp, Buda, Lukus, Andor, Sala, Csorba, Lantsa, összesen 146 családfő közül 131 jobbágy, a többi zsellér és lipitor (másnál vendégül lakó), ezek közül magyar nevű 57. Fényes leírása szerint Székelytelek dombos vidéken fekszik, Váradhoz 21j2 mértföldre, lakosai közül volt 519 gör. kel., 170 gör. kath., 8 ágostai hitvallású, 2 zsidó, mai lakosainak száma 935 lélek, közűlök 25 r. kath., 245 gör. kath., 645 gör. kel., 3 ref., 19 izraelita. Határa 2000 hold, földje agyagos, közepes termékenységű, cser- és tölgyerdője sok és szép, rétjei hegyen jók, birtokosa a nagyváradi káptalan. A falu egy menedékes emelkedésű hegyhát kettős halmán terűi el, egyiknek neve CsonJc, a hol inkább gör. katholikusok laknak, templomuk és papjuk is ott van, a másiké Domb, a hol a gör. keletiek laknak, s templomuk szintén ott van. Mindkét elnevezés magyar alakjában él az oláhok ajkán is. Felvilágosításaimat a gör. kel. lelkész úrtól kaptam. A falu nagy területet foglal el, lakosai jól elférnek földén s határuk is elegendő. A lakótelkek nagyok, udvaraik tágasok, tiszták, a házak, mint a székelyek és palóczok közt, többnyire az útig ki vannak építve, deszkázott tornáczczal, zsendely vagy szalmazsúppal fedetten; elől van a pitvar, azután a lakó szoba, kamara, hátulsó szoba, melléképületek, kút, a kerteket eső és hó ellen vesszőből font vastag lészás fedél védi s izmos támaszok tartják. A lakszobák egyszerű bútorokkal vannak ellátva: kezdetleges székek, lócza, asztal, ágy stb. ágy- és fejérnemű fejtővel vagy szines pamutfonallal van kivarrva. A nép — férfi és nő — bihari oláh typusu, testalkatuk izmos, növésük egyenes, arczuk szikár, a férfiaké borotvált, de bajuszot viselnek, bőrük feketébe menő barna, maguk tartása magyaros, bátor tekintetüek, viseletök az, a mi a bihari magyarságé. Elé kértem a lelkész anyakönyvét, a mi csak e század közepéig megy fel, s benne e magyar vagy magyaros hangzású neveket találtam: (Sarno = oláhosan Ciarno, Czicz, Szarka = oláhosan Szárku, Galis, Csiger, Lukus (a székelyeknél: Lökös), Dávid, Budeu = Buda, Kis, Pogány, Onkis. Az 1828-ki összeírás nevei többnyire ma is megvannak a 45*