Századok – 1896
Értekezések - SÖRÖS P. PONGRÁCZ: Forgách Ferencz élete - II. és bef. közl. 634
FORGÁCH FERENCZ ÉLETE. 645 periculum metum auxiliis comitatuum injecit, quod beglergebum Yaradinum versus proficisci et domos, liberos, uxoresque hostili exercitui expositos timerent, disperguntur. (16. 1.) Turcae oppidum perrupere, Omnibus trucidatis praeter impuberes in praedam conversos, ex quibus plerosque forma conspicuos et quinque millia nasorum, signaque Solvmano misit. (35. 1.) Civitatenses petere, ut postero exeant, se enim et plebem cum tot sauciorum, aegrotorumque et carissimorum pignorum impedimentis ad repentinum et improvisum iter nequaquam sufficere, milites contra, ne ab eo die clifíerent, nam moram esse ad fraudem et saevitiam turcicam exitiabilem. Losoncius, propterea quod simul se victurum aut moriturum omnibus aeque iurasset, ad proximam diem iter edixit. Luce orta primi exivere plebs urbana, dein currus, ita ut unum latus tegerent plebejorum, mox Losoncius cum equitibus et peditibus secutus. Quem Beglerbegus et Caszonus medium accepere. Ubi postremi pedites exissent, principio inter acies lánc et inde praetensas atque densissimas paulatim magis ac magis arctari ceperunt et tandem puberes abripuerunt . . . ce. (40—41. 1.) Eljuta azonban Üluman bék népe, Egyedi Tamásnak mind elvesze népe, Ő maga szalada, csak heten siete, Ezzel az Lippában ő mindent megrettente. Rettenvén vármegyék azon ijedének, Hogy az Yárad felé terekek mennének, Az ő házok népi mind otthon vesznének, Ők megfutamának, nagy szertelen menének. (39. 1.) Öték meg az várast terekek hertelen, Ott az bennvalókat levágák' szertelen, Az ifját elrablák, küldék alá vizén, Ötezör orrott, sok zászlót császárnak jelen. (68. 1.) Az várasiak vannak könyörgésben, Úrfi ne légyen az nap kimenésben, Mert ők nem készök rakodva szekérbe, Ok készök lesznek reggel elmenésbe. Nám vitézök úgy szorgalmaztatják, AZ nap mentőket hogy el ne halasztják, Ha elhalasztják, bizon azt megbánják Az terek dolgát most sokan jól tudják. Vitéz Losonczi az községöt száná, Nékik megesködt vélök élne halna, Reggerre hagyá, hogy vélök indulna, Éjjel készőlne, minden készen várna. Sőt az kimenést így rendölé, hagyá, Az váras népét előtte bocsátá, Ő szekereit két renddel bocsátná, Az szekerek közt népével indúlna. Jó Losonczi az kapun hogy kijuta, Beglerbék Kaszonval ottan közbül fogá Mint két kőfal között vélök indúla, Az gyalogja kapun hogy kijuta, No az terekek szorítani kezdék, Iffiát népének ragadozni kezdék, •Jó Losonczinak hamar megjelenték, Önnön apródját Tomorit elnyerek. stb. (83—84. 1.) SZÁZADOK. 1896. VII, FÜZET. 42