Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

ÉS A MAGYAR TENGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 62.3 eszméje támadt, mellyel a dolognak hirtelen kedvező fordulatot adhatni vélt. Ezen eszme, melyet azonnal foganositott és mely nem nélkülözte a regényességet, nem volt más, mint a királynékat magukat az ellenség elé vezetni, hogy ezt a fegyverek legellenállhatattlanabbjával, a női báj varázserejével, megszeliditsék és legyőzzék. Erzsébet korának legszebb nőjének hirében állt, és noha ez időben már a negyvenen túl, még mindég szép asszony igéző delében ragyogott, a délszláv faj magas, rugékony és kecsteljes alakjával és tüzesen villogó szemével; (Erzsébet tudvalevőleg Kotromanovics István boszniai bán leánya volt;) két leánya pedig, a 13 éves Mária és a 11 éves Hedvig, kedves, szende, csodaszép és ártatlanságában megható teremtés, mely naiv bizalmával és édes gyermekmosolyával még a durvább természeteket is lebilincselhette. Ha ezen három nő, csakis királyi rangjuk és nemük felsége által védelmezve, egyszerre, váratlanúl a lázadók körébe lép, szólván: ime nagy királytok, kinek annyit köszönhettek, özvegye, árvája; védtelenségünkben, gyengeségünkben a nagy király nemes bizalma által a ti erőtökre bizva; ki meri jogainkat letiporni ? —; vájjon kinek lesz bátorsága, ezen a legbájosabb ajkakról csengő szózatnak ellentállani ? És meg kell vallani, hogy az ilyféle számitásnak volt némi jogosúltsága egy időben, mely a nőket bálványozó lovagkorhoz még nagyon közel állt, és oly körülmények alatt, melyek nem a nép zömének, de csakis nagyurak, főnemesek és lovagok behatásától függtek. Ezen terv kivitelében G-aray rábirta a királynékat, az 1383-ik év őszén, miszerint a partvidékre utazzanak és ott körutat tegyenek és pedig minden fegyveres kiséret nélkül, csakis egy pár magyar főúr és püspök kíséretében. Garay terve csakugyan pompásan bevállt; a királynék diadalutat tettek, és mindenütt lelkesedéssel és hódolattal fogadtattak. A kétszinű bán, Laczkfy István, maga is jónak látta a hirtelen megváltozott áramlatot követni, és hamarjában sereget toborzott a királyhű tengervárosokból, mellyel Vrána ostromára indult, hol Palisznai János, most már csak egymaga, makacsúl lobogtatta a lázadás zászlaját. 1383. október hó 24-én érkeztek a királynék Jadrába, hol a fogadtatás a legnagyobb fénynyel és a nép örömrivalgása alatt történt, és hol, mint a tengervidék legnagyobb és legfontosabb városában, több hétig időztek és fényes udvart tartottak. Ezen időben, melyet a regenskirályné a tengervidék védőképességének emelésére is szentelt — p. o. Traú város falainak javitására kétezer aranyat utalványozott — az összeesküvők teljes alávetést színleltek; Laczkfy István^