Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

618 A HORVÁTHY CSALÁD LÁZADÁSA, sziget állott Magyarország háborítlan birtokában; az egész tengervidék köz- és államjogi állása, mely ezelőtt annyi viszályra adott volt okot, teljesen tisztázva lett, és a magyar fenhatóság nem csak de facto, hanem de jure is valamennyi hatalom által elismerve; még nyugtalan és verekedő lakossága is, Lajosbölcs és áldásos uralkodása alatt megszelidült és békés polgári életmódhoz szokott; tengeri és szárazföldi kereskedelme eddig példátlan lendületet vett; nagy vagyonok halmozódtak fel az egyes városokban, melyek már nem voltak többé kitéve a megfélemlített kényurak zaklatásainak; az ősi kalózkodás,, szigorú és hathatós rendszabályok által, el volt nyomva és csak elvétve adhatta életjelét voltaképeni kiirtliatatlanságának; védelemre egy tekintélyes hajóhad állott készen — igaz, hogy jobbára csak elvileg, 24 Velencze által állítandó gálya alakjában — élén egy magyar királyi tengernagygyal (Cessano Jakab jádrai főnemes;) azonkívül a tengervárosok nagy kereskedelmi hajó-állománya állott a magyar király rendelkezésére bármikor hadi czélokra is; (ismétlendő, hogy akkortját a hadi és kereskedelmi hajó között még nem volt ama lényeges különbség, mely a XY. század elejétől kezdve tétetik, az ágyúk általános használata folytán;) egy szóval szilárdan látszott lerakva az alap, melyen Magyarország tengeri nagyhatalommá válni készül. Es mégis, a nagy király halála után, egy trónbitorló (Durazzói Károly) jogtalan és lelkiismeretlen fellépése, és emennek még jogtalanabb, lelkiismeretlenebb és hozzá ügyetlen erőszakos elmozdítása elég arra, hogy a több századon át annyi ügygyel-bajjal felemelt és végre-valahára szerencsésen betetőzött alkotás alapjában megrendüljön, nemsokára pedig robajjal összedőljön. A fokos, mellyel Forgách Balázs Károly király koponyáját bezúzta, egyúttal a magyar tengeri hatalmon is végzetes sebet ejtett. Idáig, t. i. Kis Károly meggyilkolásáig, jutottam a fentemlített szerény czikksorozattal, melyben a magyar tengerészet középkori keletkezését, küzdelmét és diadalát ecsetelni iparkodtam, nem történelmi búvárkodás és új kútforrások felderítése útján, de egyszerűen csak úgy, mint ama fejlődés egy a tengerészetért érdeklődő és hazafias érzelmű magánember egyéni látókörében tükröződik vissza. Hátra van még ugyanily módon és értelemben előadnom — ha csakugyan szabad az e czikksorozat befejezésére ott tett utalást ezennel beváltanom — hogy mikép vált lehetségessé, miszerint Nagy Lajos alkotása oly hamar összeroskadjon. Kevésbbé háladatos és mindenesetre kevésbbé kellemetes feladat, egy kedvelt eszme hanyatlását és pusztulását, mintsem annak fejlődését és növekedését leírni, mind-