Századok – 1896

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Szabartoiasfaloi. A magyarok régi neve Konstantinosnál 607

€08 DR. FIÓK KÁROLY. •elégített minden tekintetben ki és arra birt, hogy e névnek megfejtését, mely manapság amúgy is kiválóan aktualis, mi is szóvá tegyük, elmondva kételyeinket, nehézségeinket úgy a Petz, mint más jelesebb magyarázási kísérletekkel szemben, azon remény alatt, hogy tán közelebb jutunk e név igazi értelméhez és jelentéséhez, mint eddig voltunk. Kiindulási pontúi azon csak helyeselhető elvet mondja ki Petz, hogy »e szóban több szónak tévedésből való egybezrására kell gondolni.« Ezt a helyes nézetet azonban nem engedhetjük annyira tágítani, a mennyire azt már régente a jó Fessler, most ujabban és más irányban Petz maga is megpróbálták: nem engedhetjük meg t. i. a szó feltagolása mellett olvasási conjecturáknak is bevonását a magyarázatba. Eessler, mint Petz mondja, a szót így változtatta volna: J-dßao TOVTÉÖTI aayaloi (— Sabar vagyis állhatatosak, vitézek). Petz pedig ezt a conjecturát ajánlaná a szó értelmes megfejtésének elősegélésére: -Zdßaor aacpaloi (— Savart vagyis állhatatosok). Támaszkodik pedig e conjectura felvételénél azon hiedelmére, hogy Konstantinos e szöveget diktálván és újgörög kiejtést (melyben az >/ és ot jegyeknek egy ugyanazon hang t. i. az i felel meg) használván, az írónak fülében bizonyosan Savartiasfali kiejtés hangzott, mit ő (t. i. az író deák) teljes joggal ^aíJccQToiáocpaÁoi-n&k írhatott és írt is ^"aßciQT-tj-aacfaXoL helyett, a mi meg a diktáló Konstantinos elméjében foroghatott. Látható, hogy a két elméletnek találkozási pontjai vannak : nemcsak mind a kettő conjecturához folyamodik, hanem a szó végső értelmének megadásában is egyet értenek. Fessler elméletével sokat nem foglalkozunk. Conjecturája oly merész (r01 egy szótag helyett, TOV ZKÖXI három szótag), hogy értéktelenségét senki előtt bizonyítgatni nem szükséges ; különben azon kifogásoknak, miket a Petz elméletére legitt elmondunk, jórésze arra is illik. Petz elmélete igen szellemes ötlet, de ez a szellemesség tán az, mi legelső látásra mindjárt kihívja a kritikát maga •ellen. Az objectiv igazság ritkán jár ilyen divatos szabású köntösben ; legkevésbbé pedig a történelmi igazság! Ügy nyelvtani, mint történeti nehézségek borítanak el bennünket, ha a szó adott megfejtésével barátkozni próbálunk. Vájjon elfogadható-e az, hogy Konstantinos az áoCfab)g melléknévnek egy aocpaí.oi alakját használjon a nyelvtanilag egyedül helyes ccoqcdstq helyett? Más szóval feltehető-e, hogy Konstantinos grammatika-ellenes alakot használt édes anyanyelvén ? Petz előre megérezte, mint kitűnő görög nyelvész, e kérdés