Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 580

SZÉKELY TELEPEK MAGYARORSZÁGON. 603 törtek be szomszédja és ellenfele országába, dúlva, rabolva, egymás alattvalóit kiirtani igyekezve. Ez idő alatt tűntek fel e határszéli vidékeken a székelyek. A Névtelen jegyző szerint Trencsén vár már a honfoglaláskor létezett s a XIII. századi oklevelekben több trencsini várispán közt 1247-ben Bogomir nevű székely ispán is említtetik, mint a Vág melléki székelyek ispánja. Gál László, a székely őstörténetek alapos ismerője szintén említi kézirataiban 1250—1276-ról Adorján Istvánt, mint a székelyek ispánját, aki ellen azok Béla király előtt panaszoltak. Szabó Károly fenn említett művében vágvölgyi székely századot és székely ispánt említ. Egy 1258-ki oklevélben pozsonyvármegyei Boleráz falu nyugati határa s a kis Kárpátok nagy erdősége a vág-völgyi székelyek területével határosnak iratik. A székelyek az Árpád-házi királyok alatt azoknak Ausztria ellen viselt háborúiban mint íjászok legtöbbnyire a besenyőkkel együtt az első hadsorokban vettek részt. így 1146-ban II. Gézának Henrik, II. Endrének 1233-ban és 1234-ben II. Fridiik osztrák herczeg ellen viselt győzelmes hadjáratában. Ottokár cseh király 126C-ban panaszolta a pápához írt levelében, hogy IV. Béla király ellenfele, székelyeket (siculos) és más pogány népeket s valószínűleg a kereszténységre még akkor át nem tért kúnokat vitt ellene harczbade ő Isten segítségével legyőzte s békekötésre kényszerítette, IV. Béla és Y. István a cseh királlyal és osztrák herczeggel 1246-tól 1272-ig folytatott háborút Styriáért és az osztrák herczegségért. Az első háborúnak az 1254-ki békekötéskor vége az lett, hogy Béla 16 éves fiát, Istvánt Styria herczegévé tette, az 1264-ben vívott második hadjáratnak ellenben az, hogy a király Styria birtokáról lemondott, csak czímét tartva meg. Hogy e megalázó békén megnyugodott, fiával, Istvánnal való belviszongása okozta, aki elvesztvén a styriai herczegséget, atyjától érette kárpótlást kért. Ez még jó előre, 1260-ban vagy 1261-ben őt erdélyi herczeggé nevezte ki s birtokába adta a Székelyföldet körítő keleti Kárpátoktól nyugatra a Tiszáig terjedő országrészeket, a hol mint ifjabbb király, Erdély herczege és kúnok ura, királyi fénnyel és teljhatalommal élt, külön királyi udvart és kanczellárt tartott, aki a kalocsai püspök volt, külön udvari méltóságokat állított fel, az adományozás királyi jogával élt, hadsereget, váraiban őrséget és parancsnokságot rendezett be, s nagyravágyása és tanácsosai még többnek követelésére sarkalták. Y^gre erőszakhoz nyúlt: elfoglalta a király és testvére, Anna, gallicziai berezegné Magyarországon levő várait és birtokait, azon ürügy alatt, hogy azok az ő országrészében vannak, amiből atyja és közte