Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 580

SZÉKELY TELEPEK MAGYARORSZÁGON. 59 Honnan jösz ? = a birónul = a bíróéktól. Jellemző a faluk beosztásánál, hogy minden palócz falu két részre oszlik : fel-vég, al-vég ; minden székely falu : felszeg, alszeg részekre. Legfeltűnőbb azonban a palóczok számításmódja. Egy losonczi asszony igy árúlta portékáját: gyeöjtsz lelkem végyeészi meg liateé meg egyé, vagy hát no ötéé meg egyéé — az az jöjjön lelkem ide, vegye meg az enyimet (az árut) hét gárasért vagy hát nó hatért. ... A Mátrában lakó palóczok közt ma is lehet olyat találni, a ki így számlál, ősei szokását megtartva: »egy, ~kettö, három, négy, meg eqy öt, meg egy hat, meg egy hét, meg egy nyolcz, Icilencz, tiz.« (Pintér, a Palóczokról 94. 1.) A számláláson kívül mindez így ejtődik ki a székelyek közt is. Pintér említett Tanulmányát így zárja be: Ha végig nézünk a palócz nép megtelepedés! helyén, háztartásán és családi életén, ha megvizsgáljuk temetkezési szokásait, sajátságos nyelvjárását és mondatszerkezetét, úgy fogjuk találni, hogy azok a magyar, kún és szláv népek attribútumaival nem egyeznek, sőt sokban lényegesen eltérnek. Előtte — ugy mond — valószínűnek, sőt majdnem igazságnak tűnt fel, hogy Nógrád, Gömör, Heves, Borsod palóczsága Árpád hadával nem Kiovnál találkozott, s nem a honfoglaló magyarokai jött be, mint palócz, hunn vagy kún, hanem mint szkytha-hunn maradvány akkor már ott meg volt telepedve, mint rokon magyar nép a honfoglaló nemzettel összeolvadott s más meghódítottakkal együtt felosztatott a vezérek és velők jött törzs nemzetségek közt. Szabó Károly (a Századok 1880-ik évi kötetében közzétett bírálatában) a 600-ik lapon Pintér e véleménye igazságát nem ismeri el. II. Göcsej. Utam másik czélja volt Zalavármegyében Göcsej vidéke és népe megismerése. Minő földje és életmódja? a nép foglalkozása, szokásai és jelleme? Mi hasonlatossága van a göcseji viszonyoknak és nyelvjárásnak a palócz és székely viszonyokkal és nyelvjárással? Göcsej vidéke mintegy 845 kilométer kiterjedésű hegyesvölgyes tartomány a Zala, Cserta és Yaliczka folyók között. A sok erdő, nagy hegyek és terméketlen föld mintegy természetileg és földrajzilag elkülönítik a vármegye többi részétől, melynek földrajzi fekvése kedvezőbb, jóléte magasb fokú, s polgáriasúltabb társadalmi élete a népre is rá nyomja bélyegét.