Századok – 1896

Hivatalos értesítő - Felhívás társulati tagok lakhelyére vonatkozólag - 580

584 JAKAB ELEK. mindkettőnek ellene mond a Névtelen (C. 50.), kinek pártját fogja Katona (Proleg. Histor. Liter. §. 2.), Cornides (in Vindic. Anonym.), Thuróczi (Part. I. C. 44.), a mellett maradva, hogy Attila halála után Csabával, Attila fiával nem tért vissza valamennyi hunn Ázsiába, hanem 3000-en hátramaradván közülök, Erdélyben a székely nemzetnek vetettek alapot. Ezt Fröhlich Dávid is 1641. írt művében bizonyítja (Prodr. Chron. Ung. 8. xx. Bél M. Adparatus stb. 405. 1.), midőn így ír: »Siculi Hunnorum reliquiae a Scythis dicti, postquam Annos tercentos Pannoniam — authore Joanne Pistorio — incoluissent, translatis in Transsilvaniam sedibus, usque huc degunt ibidem, nobilium privilegiis gaudentes.« Ugy de ezek Erdélyben voltak, jegyzi meg az író — nem Pannoniában, tehát ott palóczok sem lehettek. A palóczok nyelvéről nevezetes megjegyzést tesz Szeder. Ezek — úgymond ő — nyelvökre nézve sokat megtartottak a szittya nyelvek módjából. Szeder nyelvi észrevételéről hátrább szólok. Bővebb és részletesb s egyszersmind hitelesebb statisztikáját adja a palóczságnak »A Palóczolcról« czímű 1880-ban írt könyvében Pintér Sándor. Szerinte: Nógrád vármegye 36 községében 854 lakóházban 221,028 kataszteri holdterületen lakik 57,131 lélek. Gömör vármegye 29 községében 2956 lakóházban 76,265 kataszteri holdterületen lakik 19,353 lélek. Heves vármegye 35 községében 5336 lakóházban 145,562 kataszteri holdterületen lakik 32,880 lélek. Borsod vármegye 10 községében 2166 lakóházban 33,513 kataszteri holdterületen lakik 10,900 lélek ; együtt 120,264 tiszta palócz. A Szeder és Pintér kiszámításai közötti nagy létszámkülönbségnek oka abban van, hogy 1821-ben nem állottak oly pontos statisztikai adatok az író rendelkezésére, mint mostanság állanak; másfelől a palóczoknak igen nagy száma a terjedő műveltség folytán egészen magyaros nyelvjárást és magyar szokásokat vett fel, beolvadt a magyarok közé. Utóbbi számítás szerint 4 hold föld esvén egy lélekre, látható, mily igyekezőnek kell lenni a népnek, hogy családját fenntarthassa, s állami és községi kötelezettségének megfelelni képes legyen. S én köztük jártamban a rendkívüli munkásságot házuknál és családi életükben, testi szervezetük és műveltségük tekintetében, a nagyobb résznél jóllétben és megelégedésben kifejezettnek láttam. A földterület azonban nem egyenlően oszlik el: soknak van több, soknak nincs semmi birtoka, sok keres és bir nagybirtokosoktól, az egykori földesuraktól haszonbéres és részben való művelésre kivett földeket,