Századok – 1896

Tárcza; Önálló czikkek - Zsatkovics Kálmán: Észrevételek Lehoczky T. ur „Kollonich-alapítvány a Rákócziak korából” cz. czikkére 562

564 TÁKCZA. et ut ita dicam aheae fidem Catholicam instillare conatus sum«, — s így előbb a munkácsi zárdában tartózkodott, később pedig az ungvári hívek gondozását vette át. Midőn azonban az 1679. évi pestis híveit, hat család kivételével, mind elragadta, — ez annyira megrendítette, hogy elhagyva csekély számú híveit, szentföldi zarándokutra indúlt. A szent-földet azonban nem láthatta, mivel Konstantinápolyból, hol, mint írja : »graeci mihi insidiantes volebant me turcorum imperátori prodere, ac pro interprete decem linguarum recomendare«, — visszatért szülőhazájába. Midőn 1687 végén arról értesült, hogy Munkács a császári hadak kezére került, — visszatért a munkácsi zárdába, hol ez idő szerint Rakoveczky Method püspök székelt, ßakoveczkyt, mint özvegy és családos nagy-rakóczi (Ugocsamegye) papot választották meg püspöknek, ki királyi és pápai kinevezés s illetve megerősítés nélkül és egy bizonytalan hitű kóbor érsek által felszentelve kormányozta a munkácsi egyházmegyét. Kaminszky kiismerve főpásztora gyengéit, arra szánta rá magát, hogy megbuktatja s maga ül a helyére. E czélból 1688. május 20-án egy hosszú s az émelygésig szolgalelkű levelet írt az egri püspöknek,1) melyben elnevezvén Rakóveczkyt schismatikusnak, tudatlannak, sőt még lelkiismeretlennek is, — azt ajánlja, hogy mozdítsák el Rakoveczkyt a püspöki székről s nevezzenek ki az egri püspökhöz egy rituális vikáriust, ki egyúttal az egri görög szertartásnak lelkipásztora is lenne. Kaminsky nem érté el, a mit óhajtott, és e levelével siettette csak a Rakoveczky bukását, mivel az egri püspök informácziója folytán a Kolonich ajánlatára De Camelis lett munkácsi püspökké s illetve apostoli vikáriussá kinevezve. Az eddig ismert adatokból azt gyanítom, hogy Kaminszky —- kit Lucskay, talán nem is jogtalanúl »proditor fraterni sanguinis«-nak nevez — hírét véve a De Camelis kinevezésének, kinek kipróbált hithűsége és tudománya mellett neki semmi kilátása sem lehetett ambicziója kielégítésére, visszatért Lengyelországba, mivel a De Camelis »Diariumában« 2) sehol sem találom említve, ámbár de Camelis említést tesz minden, csak némileg is kiváló világi és szerzetes papjáról. Olvasva a Rákóczvnak tett szolgálatairól Kaminszkynak, valamint idegenkedéséről és ellenszenvéről a felkelők iránt, érdekes volna ismerni az okot, mely őt egy felkelő fejedelem szolgálatába hajtotta, ámbár én azt hiszem, hogy ez ok nem lehetett más, mint az, hogy ez úton is megkisérlette kielégiteni ambiczióját. ZSATKOVICS KÁLMÁN. >) Duliskovícs, i. m. 132—137. 2) Történelmi Tár 1895. IV. 700—724.