Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Wass Bertalan: Horvát István életrajza. Ism. dr. Váczy János 47

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. mutatja be bősét előttünk a nélkül, bogy akár az emberről, akár az íróról lehetőleg .teljes képet nyerhetne az olvasó. Hasonlókép vagyunk az Ürményi-családdal való viszonyára nézve is ; egy-egy részt kikap belőle az életíró, majd aztán újra ismétli s néhány jellemző adattal megtoldja. Egyáltalán a szer­kezet nem erős oldala a műnek, a mit legszembetűnőbb módon az akkori kor állapotának Horvát életére tett hatása s ennek felfogása éreztet. Az életrajzíró minduntalan belefog az akkori kor közszellemének ábrázolásába, de a kapcsolat fontosságát megértetni csak kevésszer tudja. Sokkal helyesebben jár el itt is az író, lia a szétszórt részleteket egy helyre tömö­ríti, midőn már Horvát István számottevő íróvá serdűl, s ekkor ügyekszik a kor politikai s irodalmi viszonyainak keretébe bele­állítani őt az író. Óhatatlan s talán csak a legnagyobb íróknál kivétel, hogy a ki valamely kiváló politikai vagy irodalmi alak élettörténe­tével huzamosabban s behatóbban foglalkozik, egyben-másban túl ne becsülje hősének ilyen vagy olyan irányú szereplését. De minden életrajzirónak vigyáznia kell, hogy önkénytelenül nagyobb kegyelete szembetűnő túlzásba ne vigye. Yass Bertalan e részben eléggé megtartotta a józan ítélet kellő határait s csak egy pár helyen tévedt kisebb túlzásba. Például, midőn Horvát István iskoláit bevégzi, néhány iro­dalmi kísérlete kétségtelenül magára vonja az írók figyelmét, de hogy »kevéssel utóbb« már »Kazinczy mellett foglaljon el egyenrangú helyet« : ezt sem ő maga nem hitte, sem az olvasó el nem hiszi. Kazinczyval egyenrangú helyet nem is foglalt el sohasem ; de Nagy Lajosról és Mátyásról írt művével akkor az első történettudósok közé jutott, sőt határozottan az első lett nálunk. Csakhogy e között és a Kazinczy pályája között egy kis különb­ség még mindig megmarad ; ha más nem, legalább az. hogy Kazinczy ekkor még föltétlenül vezére a magyar íróknak, Horvát István pedig ilyen vezére nem lehetett a magyar tudó­soknak, bár tehetségei és tanulmányai arra egészen képesítették volna. Különben az életrajzíró maga is tudja ezt, midőn a Révai és Verseghy közt kitört polémia hatásáról elmélkedik, a mely — szerinte — oly ellentéteket idézett elő a pesti irodalmi körök és a vidéki írók közt, hogy »utóbb hosszú időre Széphalom emelkedett az irányadó szerepre.« S hogy e polémia győzelmét Horvát 1806-ki munkája biztosította volna: szintén nem hihető. Biztosította az egész írói kar, a melynek legtehet­ségesebbjei. Kazinczyn kezdve, Révai zászlaja alá szegődtek. Kisfaludy Sándor költészetét sem azért méltányolta Horvát István, mivel »a romanticismus erejét és súlyát« fölismerte

Next

/
Thumbnails
Contents