Századok – 1896

Értekezések - SÖRÖS P. PONGRÁCZ: Forgách Ferencz élete - I. közl. 519

FORGÁCH FERENCZ ÉLETE. 527 beszél: »Nem oly nehéz ez a dolog s nem is jár nagy pénzvesztegetéssel. Gyakran a játékra is többet adunk. Hozzá mégr ha sikerül a dolog, a kereszténységnek nagy hasznára lehet. Mi nem indítunk háborút. Azt meg, hogy a határszéleken átcsapások ne legyenek, nem lehet megakadályozni ; különben is Szulejman katonái is igy szoktak tenni. De meg kétségtelenül nem szabad feladni, legalább a mennyire az időviszonyok engedik, a régi jogot, melylyel ama tartományokhoz birunk.« Forgách most is elérte beszédével, hogy győzött. Ferdinánd csatlakozott Forgách nézetéhez s 8000 frt segélyt, meg szabad katonaszedést engedett Baziliknak.1) Bazilik a nyert segélylyel csakugyan győz, megszerzi Moldvát. Alig jutott Forgách fülébe a hír, hogy a despota november közepe táján döntő csatával úrrá lőn Moldvában, már is uj, merész terv fogamzik meg agyában : Bazilik segélyével meg kell szerezni Erdélyt. Tervét írásba foglalja s az emlékiratot »Deliberatio ad Ferdinandum Imperatorem de negotio Transsylvaniam a filio regis Joannis recuperandi cum succursu Despotae, Voyvodae Moldoviae« czímen benyújtja a királynak.2) Mondja el maga Forgách, hogy gondolta lehetőnek a tervet. Előterjesztem, írja, mily móddal lehet Erdélyt visszaszerezni, ha csak a végzet a jogos és biztos tervnek ellenére nem lesz. A despota (Moldva vajdája) utatlan hegyi utakon gyalog és lovas haddal és ágyúkkal Moldvába hatolva nagy testi s lelki bátorsággal győzött; ha ugyanazt a bátorságot s gyorsaságot használja, bizonnyára, előbb mint reménylenők, visszaszerzi Erdélyt, leveri a mitsem sejtő hadsereg nélkül szűkölködő János Zsigmondot. Ennek létesítésére elég hatalma van a despotának és a mi fő dolog, a császár iránt hűséggel viseltetik. Lesz katonasága nem lesz hiány kipróbált, jeles vezérekben, mert a zsákmány reménye fölös számmal gyűjti őket a despota zászlói alá. Ehhez járúl, hogy a két tartomány közel van, az utak meg olyanok, hogy ott váratlan ellentállásról szó sem lehet. ') Forgách 220 — 221. 1. !) A Deliberatiót először Kemény József gr. adta ki (Uj Magy. Múz. II. 1854.), utána többen s utoljára a Magy. Tört. Emi. Irók XVI. 542—546. 1. adta ki. Eredetije a csász. és kir. pénzügyminisztérium levéltárában van. Ezen irat meg az előtt kelt, hogy maga a despota tudatta volna a győzelmet. Ez a tudósítás ugyanis csak decz. 27-én kelt (A despota levele Hunfalvynál i. m. 264—265. 1.), Ferdinand meg decz. 29-én Miksához levelet ír s abban már emliti Forgách tervét. így a deliberatio a szóhír után nov. végén, decz. elején készülhetett.