Századok – 1896

Értekezések - TÉGLÁS GÁBOR: Az Al-Duna felső zuhatagjainak szerepe a rómaiak történetében Trajánus felléptéig 505

514 AZ AL-DUNA FELSŐ ZUHATAGJAINAK SZEREPE STB, val nemcsak tartományát tudta sikeresen megvédelmezni, de a támadókból 100 ezernél többet feleségestől, gyermekestől, a fejedelmeivel, királyaival együtt a Dunán áttelepít és a rómaiak adófizetőjévé tett. S jóllehet hadseregének egy részét az armeniai csatatérre kölcsönözték, ki mégis elfojtotta a skythák kitörését s azelőtt alig ismert népeket meghódoltatva királyostól a Duna jobb partjára telepítette. A bastarnok és roxolanok királyainak foglyiíl ejtett fiait, a dákok testvéreit visszaszolgáltatva, tőlük kezeseket vett s tartománya nyugalmát megerősítve a skythák királyát is rábírta, hogy Chersonesus ostromával a Borysthenesen (Dnjepr) túl felhagyott s gabonaszállítmányaival a római nép élelmezését olcsóbbá tette. E Domasewsky Alfréd1

) által Kr. u. 62/63-ra helyezett sikeres fellépés annyival meglepőbb, mivel épen 62-ben a legio Y. Macedonicát Moesiaból a parthusok ellen kelle indítani. Ezt Dalmácziából, a Salona melléki Délminiurriból a legio VII. Claudia válthatta fel, mint a melyet 68/9-ben Tacitus2) Moena helyőrségében említ. Ide járúlt a Thrácziából szükség idején szintén besegítő 2000 főnyi helyőrség s a Pontus Euxinusba a Duna deltái közelében a tengeri kalózok ellen 3000 matrózzal 40 hajóból szervezett flotilla közreműködése. Csakhogy a Nero halálával bekövetkezett villongások s moesiai és pannóniai helyőrségnek a császárválasztó tusákba vegyülése újból megbontá a nagy bajjal helyreállított rendet és a dákoknak szövetségeseikkel együtt kitűnő alkalmúl szolgált elfojtott bosszúszomjuk kielégítésére. Alig vették hírét a császár halálának, már ott termettek Moesiában s a Dunaparton két cohors őrséget hirtelen felkonczoltak. De Marcus •daimvianorum ad praestanda tributa cum coniugibus ac liberis et prin•cipibus aut regibus suis transduxit. Motum orientem Sarmatorum compressit, quamvis porta magna (eredetiben partam magnam) exercitus ad expeditionem in Armeniam mississet. Ignotos aut infensos populo Romano reges Signa Eomana adoraturos in ripam, quam turbatam, preduxit. Regibus Bastarnorum et Roxolanorum filios, Dacorum fratruvn (fratrem vagy fratres értendő) captos aut hostibus ereptos remisit ; ab aliquis eorum obsides accepit ; per quem pacem provinciáé et confirmavit et protulit ; Scytharum quoque regem (rege helyett) a Chersonesi, quae est ultra Boristenem, obsidione .... Primus ex ea provincia magno critici modo annonam populi Romani ablevavit. Strabo is dicséri ezt a gabonabőséget. 310. Domasewsky, Die Dislocation des römischen Heeres 66 n. Ch. Rheinisches Museum für Philologie. Neue Eolge 43. Bd. 2. Heft 1892. 208. lapján. 2) Tacitus, História IX. 85. vesd össze I. 79. és Josephus bell. Jud. II, 16, 4.