Századok – 1896

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Presbyter Diocleas krónikájának magyar vonatkozásai 485

490 TIIALLÓCZY LAJOS. ván férje halálát, a magyar királyhoz ment és könyek között elbeszélte,a herczegnek az ő vezérének, neki pedig férjének halálát. És sereget kért a királytól, hogy megboszúlja annyi magyarnak és férjének halálát. A király nagy sereget gyűjtött, mert mindnyájan önkényt jöttek, hogy a boszúban részt vegyenek, és annak az úrasszonynak bocsátotta rendelkezésére, hogy megboszúlja férjét és annyi elesett magyar vitézt. О vévén a sereget, bement Seisláv földjére, s azt rendetlenségben találta, minthogy (a király) semmit sem tudott felőle, azt sem, hogy sátoraira tör, mert vadászaton volt. A magyarok rátörtek a sátrakra és a királyt, mielőtt lóra kaphatott volna, élve elfogták és vele együtt egész udvarát, mert mindnyájan vele voltak. Az a lierczegasszony pedig megparancsolta vitézeinek, hogy kötözzék meg Seislavot lábain s kezein. És megkötöztetvén, körűlvagdaltatta és így megcsonkítva egész nap mindnyájok szemléletére kitétette, este pedig úgy nap lementekor a Száva folyóba dobatta. És így bevégződött és beteljesedett feje fölött az átok, melyet atyja a jó király mondott rá, mert gonosz, halállal pusztúlt el ő és egész háza és rossz véget ért. És így nyelte el Seislávot a rossz, őt és a lelkét. 2. Kútfő méltatás. Lucius János korszakos munkájában (De regno Dalmatiae et Croatiae libri sex. Frankfurt 1661. és Amsterdam 1668) jelent meg, mint a Kerum Dalmaticarum Scriptores első közleménye, »Presbyteri Diocleatis regnum Slavorum« czím alatt egy latin nyelvű krónika (287 — 302. 11.), melynek bevezetésében azt mondja az író: »Krisztusban testvéreink a diokleai szent érseki szék főt. papjai, nem különben a város vénei s ifjai kértek, kik nemcsak hallani s olvasni, s az ifjúság szokása szerint gyakorolni is szokták a háborút, a góthok könyvét, mely latinúl a szlávok országának mondatik, s a melyben azoknak összes viselt dolgai foglaltatnak, hogy a szláv nyelvből fordítsam latinra. Erőt véve öregségemen, testvéri óhajtástoknak engedtem s engedelmeskedtem szeretettel ; ne higyje azonban az olvasó, hogy egyebet írtam annál, mint a mit atyáinktól & régi öregeinktől valóságképen elmondatni hallottam.« Ebből kitűnik, hogy a diokleai, illetőleg antivarii (horv. Bar) érsekségnek egy papja — a krónikás szerint: 1. lefordított szlávból egy munkát, mely a góthokról vagyis a szlávokról s országokról szól ; 2. egybegyűjté a néphagyományt. A krónikának nbban a formában, a mint Lucius kiadtar