Századok – 1896

Értekezések - STESSEL JÓZSEF: A Németujváriak és Héderváriak leszármazásához 429

436 STESSE Г, JÓZSEF. mióta Óvári Konrád és családja Mosonmegyéből baranyai birtokára költözködött, a Póthokról, mint a lébenyi apátság védurairól mit sem olvasunk a történetben : azon következtetésre jutunk, hogy ő utánuk a lébenyi apátság kegyurasága más családra szállott ; miből azután könnyű volna megfejteni, hogy a lébenyi templomban fölfedezett két sirkő, melyek mindegyikén a Hédervári czímer van kivésve, nem a Póthokra, hanem az utánuk következő kegyurakra, a Héderváriakra vonatkozik. Miután azonban azt sem lehet tagadni, hogy azon körülmény, miszerint az idézett apátság története, mennyire én tudom, a Póthok után következő kegyurakról általában egészen hallgat, indokul szolgálhat azon conclusióra, hogy a talált sírkövek, melyek a rajtuk levő alakok, jelvények sat. után Ítélve Ipolyi szerint az alapító kegyurak emlékét látszanak megörökíteni, az alapító Póthokra, mint egyedül ismert kegyurakra vonatkoznak ; noha másrészt Ipolyi maga is beismeri, hogy nagyon föltűnő s czélját se tudni annak, hogy az egyik sírkövön egy trónuson ülő királyi alak liliomos jogarral kezében van kifaragva, melynek jelentőségét nézetem szerint annál kevésbbé lehet megfejteni, mert a kövek kitöredezett és elmosódott oldalain bizonyosan állott még valamely emberi vagy más alak, mely az egésznek ismeretét megkönnyítené. A királyi álak azt is jelenthetné, hogy, mint analog esetből következtetni lehet, bizonyos időben a király maga gyakorolta a védui'aságot, s ezt utóbb a Héderváriaknak adományozta ; a kövek tehát ehhez képest szinte későbbi időből származtak volna. Noha az egykori Locsmánd-megye birtokai adományozásáról szóló 1263-iki oklevélből tudjuk, hogy IV. Béla király Óvári Konrádtól hűtlenség miatt Óvár várát s egyéb birtokait, a lébenyi apátság kegyúri jogával együtt elvette, s neki nem sokára megint visszaadta; de azért még is semmi nyomát sem látjuk annak, hogy e javakat ő és családja meddig birta. Habár könnyen sejteni lehet, hogy a Póthok után nem sokára következett kegyúr a lébenyi templomot restauráltatta, s így, különösen az egyik sírkövön látható templom az ő kegyuraságának jelét képezi ; másrészt az sincs kizárva, hogy a Héderváriakat csak mint rendkívüli jótevőket temették a templomba, azért még is a biztos történeti adatok hiánya miatt támadt űrt merő sejtelemmel áthidalni nem tudjuk. Az ellentmondó különféle vélemények szülte bizonytalanság idővel elviselhetlenné válván, csak azzal vigasztalom magamat, hogy alig képzelhető, miszerint Kézai egy jövevény nemzetséget külön nemzetség gyanánt soroljon föl, ha az a