Századok – 1896
Értekezések - WERTHEIMER EDE: az 1807-ik évi magyar országgyűlés - II. és bef. közl. 394
402 WERTIIEIMER EDE. a jobbágyok sorsának általános javítására irányult, őrületes kezdeményezésnek1 ) jelentették ki, úgy Semseynek, mindenesetre politikai cselfogásból benyújtott javaslatáról sem akartak mitsem hallani. Anélkül, hogy ezt feleletre méltatták volna, a személynök újítását követő első ijedség legyőzése után, nyomban kitört az országgyűlés föloszlatása elleni hangos tiltakozás. Sőt a rendek, czéljuk elérése érdekében, még egy egészen szokatlan lépésre is készek voltak. Ezúttal ugyanis, még az országgyűlés berekesztése előtt, a többi törvényczikkek szentesítését be sem várva, mint ezt a törvény kívánja, hajlandók voltak a megajánlott 12,000 ujonczot és a hadisegélyt a király rendelkezésére bocsátani. Ezzel teljesítvén a császár kívánságát. mintegy rászorítani akarták szava megtartására, mely a rendeknek, még az országgyűlés folyamára, kilátásba helyezé. a sérelmek tárgyalását. Ámbár József nádor folyvást mindent elkövetett, hogy az izgalom magasra csapó hullámait lecsöndesítse és az udvar kívánalmait elősegítse és keresztülvigye, mégis azzal vádolták, hogy a császár irányában nem teljesíté kötelességét és magát az »alkotmányos« alapelvek által túlságosan »megbabonáztatni« engedte. Nemcsak az udvar bizalmasai, hanem még magyarok is illették őt ilyféle szemrehányásokkal. Az egyik úgy okoskodott, hogy a nádort gyakrabban kellene Bécsbe hivni és »őt ily módon az alkotmányos elvektől elvonni«, ami a Habsburg-házra nézve a legüdvösebb következményekkel járna.2 ) Az ily gyanúsítások szerfölött megnehezíték Bécsben a nádor helyzetét, ki legnemesebb föladatának tekinté az ellentétek elsimítását. Igaz ugyan, hogy döntő pillanatokban Ferencz császár leginkább fivére tanácsára hallgatott. De a császár füleit minden oldalról körülzsongó gyanúsítások miatt vajmi tövises úton kellett keresztültörtetnie, mig a czélhoz juthatott. Sok akadályt kellett leküzdenie, mig nézetét érvényre juttathatta. Gyakran az sem sikerült neki és ilyenkor fájó szivvel szemlélte azok győzelmét, kik Magyarországot vezetni és irányozni akarták, anélkül, hogy azt ismerték volna. Ha az ügyek, ugy mint a jelen esetben, az elkövetett hibák miatt rossz fordulatot vettek, ugy őt, ki a követett eljárást hibáztatá és ismét csak őt terhelé a nehéz hivatás, hogy egy jobb fordulat bekövetkezéséről gondoskodjék. Hát nem ő volt-e az, ki idejekorán hangsúlyozta, hogy néhány legnagyobb jelentőségű sérelem még az országgyűlési tárgyalások előtt önkénytesen orvoslandó ? Ha ') Csengerí, Magyar államférfiak stb. s) Jelentés, Pest, 1807 okt, 20-áról. B. M.