Századok – 1896

Értekezések - WERTHEIMER EDE: az 1807-ik évi magyar országgyűlés - II. és bef. közl. 394

400 WERTIIEIMER EDE. föloszlatását akarta elrendelni.1

) De ez távolról sem felelt meg a követek kívánságának, kik most, a legfontosabb királyi előterjesztések elintézése után, az 1790 óta függőben maradt sérelmeket akarták elővenni. Igaz ugyan, hogy Vay szeptember közepén, egy nála tartott magántanácskozás alkalmával kifejezte abbeli szándékát, hogy a császárt, tekintettel a bekövetkező szüreti időszakra, az országgyűlésnek egy időre leendő elnapolására kérjék föl, mely javaslata tényleg köztetszésre is talált, de ezt mégis megbuktatta Balogh föllépése. ki ama lépés aggályos voltára figyelmeztetett. Veszedelmes volna — úgymond — még ideiglenes föloszlatást is kérni, b'élreérthetetleniil hangsúlyozta, hogy semmiesetre sem szabad a császárnak, ki az ország sérelmeinek elintézését mindig az idő hiánya miatt halogatja, alkalmat nyújtani, hogy a rendeket haza küldhesse.2

) Mikor pedig a kormány azt, amit olyannyira elkerülni kívántak, tényleg elrendelte, a csalódás érzete szállta meg az emberek lelkületét, látva, hogy a király csak saját kívánságaival gondol, de az ország sérelmeivel mit sem törődik. Nagy Pál emlékeztetett az országgyűlés megnyitásakor kijelentett királyi Ígéretre, mely a sérelmek tárgyalását megengedte s. utalva a sérelmek figyelmen kívül hagyása miatt származott országos elégületlenségre, nyíltan kimondá, hogy a francziák, bécsi tartózkodásuk idejében (1805), mindenfelé hangoztatták, hogy a magyar nemesi fölkeléstől nincs mit tartani, mivel az ország sérelmei egy évszázad óta nem hogy elényesztetve, hanem még tárgyalásra kitűzve sem voltak.3

) A karok és rendek elnöke, ki, mint személynök, egyúttal a kir. tábla elnöke is volt, nyomban megjegyezte, hogy : »amit ön, Nagy úr, most mondott, az nem tartozik a dologra és még kevésbbé ide. Ha Ön még egyszer hasonló beszéddel állana elő, ez a kir. tábla tudni fogja kötelességét és azt, hogy miképen kell Ön ellen eljárnia.«4

) Az ily kijelentések persze nem igen hangolhatták a bécsi kormányt az országgyűlés együttartására és Sumeraw báró, az udv. legf. rendőrhivatal elnöke, Nagy szavaira czélozva, meg is mondá a császárnak, hogy: »úgy tetszik, minél tovább maradnak együtt a követek, annál inkább fokozódnak követeléseik és annál zajosabbak lesznek tanács') Leirat 1807 szept. 4-éről, közölve az acta comitialia-ban 174. 1. s) Jelentés 1807 szept. 17-éről. B. M. s) Jelentés 1807 szept. 30-ról. B. M. L : »Történeti Lapok* II. Évfolyam (1875) 1062. 1. ') Jelentés Pest, 1807 okt. 1-ről. B. M. L. »Történeti Lapok« II. évfolyam (1875) 1062 1.