Századok – 1896

Értekezések - MATUNÁK MIHÁLY: Érsekujvár alapítási éve. 1545. 348

350 TÖRTÉNETI IRODALOM. 350 nak lett volna feladata. Ép úgy az íróra magára hárult a feladat, hogy képet adjon Zsigmond király hadügyi alkotásairól s ne csak czikkelyről-czikkelyre kivonatolja az ide vonatkozó rendeleteket. Ez a könyv feldolgozott munka igényével lép a közönség elé, mely azonban csak idézeteket, aktakivonatokat, meg nem elevenített, meg nem magyarázott, száraz részleteket talál benne. Egyetlen egy korszak hadszervezete sincs e fejezetben kellőleg kidomborítva, egységesen feldolgozva. Szerző minduntalan eltér főtárgyától, írókról, királyokról, élőkről, halottakról subjectiv véleményeket mond. melyekre pedig senki sem kíváncsi s melyek nem indokoltatnak, de ott, ahol elmondatnak. helyökön sincsenek. Szent Istvánról például azt találja, .hogy nem járt el »a nyugati civilisatio átvételénél critice«, hogy továbbá »készséges végrehajtója volt a német érdekeket szolgáló feleségnek«. Föltétlen barátja vagyok a vélemények legkorlátlanabb szabadságának. Nem is szeretek, nem is akarok véleményeket bírálni, de mikor ilyeneket olvasok — s van ilyen a munkában bőségesen, mert szerző a nemzeti királyokról is általában azt tartja, hogy »nem azonosították érdekeiket л nemzetével«, — eszembe jut az egyszeri eiuber. kiről azt mondották, hogy Phidias műremekét egy fejérvári bicskával akarja megjavítani. Szent Istvánnak szerző által nem helyeselt alkotásairól a munka egyszerre átugrik a tatárjárásra s bőven foglalkozik vele, a közbeeső két századról ellenben csak annyit mond, hogy a magyarok hűtlenek lettek a régi hadviselési módhoz. Pedig e két században a magyarok győzelmes hadjáratokat vívtak, csatákat nyertek, várakat, tartományokat hódítottak s irányadó hatalommá tették a magyar államot Európában. Másrészt szerző a XVI. és XY1I. századi végvárrendszer iránt épen nem érdeklődik. Csak néhány vár 1554-ki őrségéről s költségéről közöl egy töredékes kimutatást. Hogy e végvárak mögött húzta meg magát a magyarság kétszáz esztendőn át, hogy itt várta a jobb idők hajnalhasadását, hogy e végvárak tették honvédelmi szervezetének leglényegesebb részét, bogy törvényeink ismételve megmondják, hogy tőlök függ az ország megmaradása, ennek a munkában legkisebb nyoma sincs. Ha Balassa Bálint vitézi énekei nem elevenítenék meg előttünk a végbeli életet, ha Szondy, Dobó. Zrínyi s annyi sok hős dicsősége nem hirdetné emiéköket, bizony a magyar hadügy fejlődését tárgyaló munkából fogalmat sem nyerhetnénk jelentőségükről. Ép oly kevéssé tudjuk meg e munkából, hogy egy Bocskay István. Bethlen Gábor, I. Rákóczy György tulajdonképen minő sereggel vívták csatáikat, minő katonai eszközök segélyével juttatták törvénykönyvünkbe a