Századok – 1896

Értekezések - BÉKEFI REMIG: Árpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése - II. közl. 310

334 ÁRPÁDKORI KÖZÖK TATÁSÜGYÜNK meg, — s így a kánonjognak nálunk gyakorlatban volt részét bizonyos értelemben hazai jognak is tarthatták és megtanulására méltán kiváló gondot fordíthattak. Ha pedig az oklevél szavait a kánoni jogra vonatkoz­tathatjuk. akkor semmi nehézség sincs ; mert kánoni jogot nem egy székesegyházi iskolában adtak elő,1 ) — s így a veszprémiben is túlsúlyra juthatott a trivium és quadrivium tárgyaival szemben. A veszprémi iskola egyetemi voltát — látszatra —• talán legerősebben támogatja IV. Incze pápának egy 1254-iki oklevele, melyet Franczia-, Angol-, Skót-, Spanyol- és Magyar­ország s Wales főpapjaihoz intézett. Keserűen panaszolja el ebben a pápa, hogy ezen helyek papsága — a hittudomá­nyokról nem is szólva — a bölcseleti tanulmányokkal felha­gyott s a világi (római) jog tanulására adta magát. A leg­több országban előkelő papi állásra csak a római jog avatottjai jutnak, —• pedig éppen az ilyenek előtt kellene az emelkedés útját elvágni. A kik a bölcseleti tudományokat kora gyer­mekségüktől fogva tanulták s egészen bele nevelődtek, kenyér nélkül s nyomorúságosan ruházkodva kénytelenek az emberek elől bujdokolni, mint az éjjeli baglyok. A római jogot vég­zett főpapok meg lóháton, aranynyal, ezüsttel és drágakővel ékesített bársony és selyem ruhákban járnak, — nem mint az Üdvözítő helyettesei, hanem mint Lucifer örökösei. Bárhol jelennek meg, látványosságot idéznek elő s a világi emberek méltatlankodását és gyűlöletét keltik föl személyök, sőt - a mi nagyobb baj — az egész egyház ellen. Mert azt mondják a világiak: íme az emberek, akik nem Istent tették segítő­jükké, hanem gazdagságuk nagyságával dicsekesznek, a mit gőgjök és hozzájok nem illő viseletök eléggé bizonyít. Ügy látszik, beteljesedett, amit a pogány jós mondott : Mindaz, a mi a ^természettel ellenkezik, törvénynyé lesz. Most Sára szol­gál, Agár meg parancsol. A szabadokat elnyomják, a szolgák meg főszerepet játszanak. De ezen gőgön — mondja a pápa — változtatni akarunk. Miért is, hogy annál tökéletesebben foglalkozzanak a hittudo­mánynyal, mely az üdvösség útját egyenesen mutatja, vagy legalább a bölcseleti tanulmányokkal, melyekből hiányzik ugyan a jámborság, de legalább tudásra vezetnek és kiölik a vágyat, melyet minden rossz gyökerének és a bálványok szolgaságának tartanak : sérthetetlen intézkedésünkkel elrendeljük, hogy a római jog tudósai közül seuki se jusson a nagyobb és kisebb ') Denifle: Die Universitäten des Mittelalters I. 698. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents