Századok – 1896

Értekezések - BÉKEFI REMIG: Árpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése - II. közl. 310

318 ÁRPÁDKORI KÖZÖK TATÁSÜGYÜNK káptalan Babay Nemhisz Bódogot elkezdte taníttatni, — és pedig bizonyára a saját iskolájában. Mind a világi, mind a szerzetes papság képzése nálunk is oly módon indult meg, mint a hogyan a külföldön végbement. Külföldi emberek voltak a mi iskoláink szervezői ; természetes tehát, hogy úgy intézkedtek, amint ők otthon látták.1

) Bizonyára voltak tehát nálunk is belső és külső iskolák úgy a kolostorok-, mint a székesegyházak- és káptalanoknál. S mindegyiknél voltak oblatusok, akiket gyermekségüktől fogva az egyház szolgálatára neveltek. így Pál veszprémi püspökről (1263 — 75) tudjuk, hogy gyermekkora óta az egri egyház nevelte és tartotta.2) Az oktatást ezen iskolákban is az elemi ismeretekkel kezdték, s ezután tértek rá a trivium, s esetleg a quadrivium tárgyaira. A vezetés, a fegyelem és az egész rendszer nagyjában szintén a külföldi iskolákéval volt azonos. A hittudományt tehát nálunk sem tanulták eleinte külön, hanem a többi tárgyakba szőve. Hiszen ekkor minden tárgy a vallás szolgálatában állt. Az olvasást nálunk is a szentíráson, főleg a zsoltárokon gyakorolták be ; tárgyi olvasmányul meg a klasszikusok mellett szintén a szentírást és az egyházatyák műveit használták. A latin nyelv ismeretét már az első esztergomi zsinat előírja ezen rendeletével : A kanonokok a kolostorban, a káplánok meg az udvarban (curia) latinul beszéljenek.3) A XIII. század vége felé Esztergomban már külön hittudományi intézet keletkezéséről tudunk.4) Az iskolai fegyelmezésre egy érdekes adatunk is van: Ha valamelyik pap (clericus) ludat, tyúkot, almát vagy más effélét csen el, a mester (magister) vesszővel veri meg, — mondja Szent László törvénye.5

) Népiskolának létezéséről nálunk mit sem tudunk. Hogy itt-ott a plébános a falu gyermekeit oktatgatta, csak gyanítjuk, mert a külföldön is megkövetelték a falusi gyermekek oktatását. De meg a gyakorlati szempont is ezt sugalmazza. Hiszen az ilyen, úgy ahogy kitanított egyént azután a pap is használhatta segítségül az istenitisztelet végzésénél. >1 Érdekesen világosítja meg ezt Sz. Gellért is a trivium tárgyairól szóló megjegyzésével : »Ergo ut nullus intritorum diceret. nescio. a quo creatus sum litterarum ignarus, coelum pro grammatica, terrain pro rhetorica, solem et lunam et stellas pro dialectica, atque pro ceteris cetera (Batthyányi : S. Gerardi Scripta et acta 165. 1.). 2) Fejér: Cod. Dipl. T. V. Vol. II. 304. 1. 3) S. Ladislai reg. Decret. II. nr. 11. (Endlicher: Eer. Hung. Mon. Arp. 338. 1.). ') Knauz : Monumenta Eccl. Strig. П. 275. 1. c) S. Ladislai reg. Decret. nr. 11. (Endl. : Eer. Hung. mon. Arp. 338. 1.)