Századok – 1896

Értekezések - BÉKEFI REMIG: Árpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése - II. közl. 310

316 ÁRPÁDKORI KÖZÖK TATÁSÜGYÜNK kezelve állandóan beszélnek. Pedig ezen név mindegyike egyegy tanférfiút jelent. A kolostori iskolák feje a magister principalis,« a székesegyházi és káptalanié meg a »scholasticus«, a kit eleinte »magister »scholarum«, didascalus«, archimagister« és >=capiscolus (caput seholae) néven ismertek. A »scholasticus« szervezte a tanári testületet, megszabta a tantervet, látogatta az iskolát, megtartotta a vizsgálatokat, kiállította a bizonyítványt s gyakorolta a föltétel jogát.1) A dolog természetéből és az egyházmegyék szükségletéből kifolyólag föítehetjük, hogy székesegyházi, esetleg káptalani iskola mindegyik püspöki székhelyen volt, A váradi egyházmegye monografusa, Bunyitay, szerint Váradnak mindjárt keletkezésekor volt iskolája, melynek tanárai a kanonokok közöl kerültek ki.2

) Tényleges adattal azonban ezen állítást nem lehet igazolni. Maguk az egyetemes egyházi határozatok is megkövetelik, hogy mindegyik püspökség székhelyén lássunk egy-egy iskolát. Már II. Jenő pápa elrendelte 826-ban, hogy mindegyik püspöki és plébániai egyháznál legyenek mesterek és doktorok, a kik, a tudományokba és a szabad mesterségekbe beavatva, a dogmákat állandóan tanítsák.3

) A compostellai (1056) majd meg a római zsinat (1073) is megköveteli a papoktól a tanultságot.4

) Ezeknek bizonyára nálunk is meglett a hatása ; mert itt ekkor volt legnagyobb a buzgóság a kereszténység terjesztése és biztosítása ügyében. Mindenki, tehát a püspökök i> szívesen és lelkesedéssel felkarolták ezen nemes czél elérésének eszközeit. A III. lateráni zsinat (1179) meg elrendeli, hogy minden püspöki székhelyen illő javadalommal kell ellátni azon mestert, a ki az egyház papjait és a szegény tanulókat ingyen tanítja, — hogy igy ő se szenvedjen szükséget, meg a tanulóknak is nyíljék meg az út a tudományokhoz.5) káptalani iskola és gymnasium története. 26—27. 1. (Az esztergomi főgyinn. Értesítője (1895). ') Specht: Geschichte des Unterrichtswesens 186—187. 1. a) Bunyitay V.: A váradi püspökség története I. 151. 1. 3) Mami: Coll. concil. XIV. 1008. 1. 4) Mansi : Collectio Concil. T. XIX. 855. 1. b) »... . per unamquamque eeclesiam cathedralem magistro, qui clericos eiusdem ecclesiae et scholares pauperes gratis doçeat, competens aliquod beneficium assignetur, quo docentis nécessitas sublevetur et discentibus via pateat ad doctrinam. In aliis quoque restituatur ecclesiis sive monasteriis, si retroactis temporibus aliquid in eis ad lioc fuerit