Századok – 1896

Értekezések - WERTHEIMER EDE: az 1807-ik évi magyar országgyűlés - I. közl. 293

304 WERTHEIMER EDE. érezték, bogy a fennálló törvényes intézmények bárminemű megváltoztatása azt a rést jelentené, melyen át a végrombolás bevonulhat és Magyarország önállóságára halálos döfést mérhet. Ezek a férfiak szivesebben fogadták az olyan II. Józsefféle impulsive föllépő kormányzatot, mint a Mária Terézia mintája szerinti uralmat. József nyilt támadása egyenes fölhívás volt az uralkodói tulkapásokkal szemben való erőszakos ellenállásra. De Mária Terézia lassan és csendesen ható eljárása, mely végeredményben szintén a fia szemei előtt lebegett czél felé tört, csak hogy sokkal szelídebb modorban, azt a veszélyt rejté magában, hogy a kedélyeket elzsibbasztja és a kiváltságok apródonként való szétmorzsolását idézi elő. Ezért igaza volt Komárommegye t. szolgabirájának Aranyossy Pálnak, midőn fölkiáltott, hogy két oly egymás után következő kormány, mint a Mária Tereziáé, föltétlenül megsemmisítette volna az alkotmányt.1) E nemesek, kik bár önös szándékból, de mégis mindig résen állottak, valahányszor a jogok megszorítása ellen kellett föllépnie, teljes mértékben kiérdemelték a mai Magyarország köszönetét, Az ő kitartásuk nélkül eltűnt volna a föld színéről az alkotmány, mely kevéssé szabadelvű alkotása daczára is erős vára volt a nemzet önállóságának. Az övék az érdem, hogy a jelen évszáz országgyűlésein a nemzeti nyelv újjáélesztéséért küzdöttek, mi által öntudatlanul annak a szellemnek előmozdítói és annak a mozgalomnak a megindítói valának, mely az idők folyamában az elavult és hazánkat a középkor bilincseiben fogva tartó intézmények átalakítására vezetett. A mint állítják, az ellenállást a nemzet írói, kik a közvéleményre oly nagy befolyást gyakoroltak, még inkább táplálták és szították. A bécsi udvar bizalmi férfiait azzal vádolták, hogy ők ezt a láthatatlan, inert csöndben működő, hatalmat észre sem vevék. A legelső, ki a főhatóságok figyelmét erre a Magyarországon oly nevezetes tényezőre, — ép az országgyűlésen mind sűrűbben előforduló zajos jelenetekre utalással, — fölhivá, egy irodalmi dolgokban igen járatos bécsi hivatalnok volt, ki egyúttal a censor tisztét is betölté. Ez a férfiú föltétlenül szükségesnek tartotta ezt a tényezőt ártalmatlanná tenni, hogy így az ellenzéknek legalább egyik forrása beduguljon. Sőt ő nemcsak ezt remélte elérni, hanem azt is keresztülvihetőnek vélte, hogy az írókat, anélkül hogy ezek sejtenék, Nationen überhaupt und insbesondere der Landtagsglieder bestätigen die Ew. Majestät auch durch andere "Wege schon bekannten Beobachtungen.« B. M. ") Leurs jelentése, 1807 ápr. G-áról. В. M.