Századok – 1896
Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - I. közl. 581
AZ ÓNODI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETÉHEZ. 17 plénuma elé terjesztvén azt, megokolva, ügyiratokkal documentálva, hosszasan, behatóan tárgyaltatta ; s nemcsak, hanem, mikor annak elkerűlhetlen szükségessége, szabad voxok szerint, egyértelmüleg kimondatott : a fejedelem, — mit Emlékirataiban nem is említ, — a tüzetesen, erős logicával megindokolt határozatot, annak rendi szerint jegyzőkönyvbe is iktattatta, csak úgy, mint a tanácskozmányok egyéb tárgyait. Sőt még a bővebb megokolásúl előterjesztett, fölolvastatott ügyiratok is oda vannak a jegyzőkönyvhöz csatolva. Correctebb s egyszersmind nyíltabb eljárást egy, — már természeténél fogva a senatus tagjai közt egyelőre titokban tartandó ily nagy súlyú ügyben, — nem követhetett volna. S mégis akadott egy háládatlan, saját volt szolgája, a ki nem átallá megrágalmazni e nemes férfiút. De íme, az igazság előbb-utóbb napfénytisztán kibontakozik, s az elfogúlt, magyargyűlölő osztrák történetíróktól nagy embereink tündöklő alakjaira kiváló előszeretettel mázolt sár, —- ezek szeplőtelen márványszobrairól lehull. (Be sok ilyen osztrák sarat kellett nekem már Rákóczi, Bercsényi s más kurucz szabadsághősök márványalakjairól letisztogatnom !) A detronizatio kinyilatkozatását illető föntebbi nagyfontosságú határozatot, — mint láttuk — 1707. január 22-kén hozták : ezért tétetett hát az abrenunciatio kimondására hivatott ónodi országgyűlést egybehivó convocatoria-levelek keltéül ez a nap! . . . Figyelemre méltó, hogy az egykorúlag élt s kevéssel a kuruczvilág után írt, gondosan fürkésző Kolinovics Gábor — történetíróink közül az egyetlen — ismerte valahonnan e nap nagy elhatározásának történetét és idejét; ugyanis »Historiarum de Rebus novissimae Confoederationis Ungaricae Libri XII.« czímű nagy művének jelenleg tulajdonomat képező, sajtó alá készített, de kinyomatni nem engedett eredeti, sajátkezű kéziratában, az 1707-ik évnél (Lib. VI. pag. 379.), a helynek és napnak pontos megjelölésével, szórúl szóra ezt írja: »Eadem, die 22. Januarii, Bosnaviae, apud Gömörienses, Rakoczius cum toto Confoederatorum Senatu, qvandam per plures dies consultationem celebrans, Dornum Austriacam throno Ungariae deturbandam, abrenunciandum ejusdem Regimini, Interregnumque promulgandum decernit.« íme, Kolinovics mily alaposan, pontosan vala értesülve e nagy dologrúl, talán egy, még az ő férfikorában is élt hajdani confoederált senátortól. Az ő sorai is erős bizonyítékot képeznek, már csak magokban is, a rágalom-gyártó Yetéssynek koholmányai ellen. — Föntebb idéztük Szalay László megjegyzését Illyés püspökről, naplójáról s a rozsnyai országtanács-gyűlésekről. Ha SZÁZADOK. 1896. I. FÜZET. 2