Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - I. közl. 581

AZ ÓNODI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETÉHEZ. 11 kevés hajlandóságot tapasztalt. A ministerek azt tanácsolák a császárnak : ne engedjen semmit a magyaroknak, és a három kívánatot tagadja meg. Bruyninx — mint decz. 22-én írja Stepneynek, — már nem remél semmit; Szirmayt utasítás nélkül küldték vissza Pozsonyba, Az udvarnak e makacsságát, a magyarság elleni vak gyűlölet mellett azon körülmény is szította, hogy épen az év vége felé reménye mutatkozott, Rákóczi hívei között titkos macliinatiók útján visszavonásokat, sőt szakadást támasztani. A szolgalelkű nádor, Esterházy Pál ugyanis abban bizakodék, hogy a dunántúli vármegyék megúnták már a hadakozást s föl lehetend őket a confoederatió ellen bujtogatni. Ebben ugyan alaposan csalódott ; mert ezen országrész hazafias lakói sohasem adták a nemzeti ügyhöz való tántoríthatatlan hűségüknek s bámulatra méltó áldozatkészségüknek magasztosabb jeleit, mint épen a bekövetkezett Л 707-ik év folyamán, hős tábornokuk, Bottyán alatt. Azonban Esterházynak négy, dunáninneni megye átpártolási szándékáról is valának értesülései,1) bizonyára a kétszínű vén cselszövő, Okolicsányi Pál útján. S ez a már 1707. január havában tényleg megkísértett túróczi scissió ügye. A dunáninneni »négy megye« nem lehet más, mint Túrócz, Trencsény, Liptó és Árva. Ezekre számítottak Bécsben, az Okolicsányi-Rakovszkyak kiterjedt itteni összeköttetései és titkos factiói folytán, — habár a következmény megmutatta, hogy csak az egy kis Túróczban pukkant ki a dolog, s ott is csak cselfogással inscenálhatták, és elvégre — ártalmatlanul. Haniel-Bruyninx előterjesztései, vagyis Rákóczi kívánalmai fölött, a titkos tanács, a császár elnöklete alatt, deczember 28-kán tartatott meg, — sa legridegebben visszautasította azolcat. Másnap Salins herczeg, a ministerelnök, egész szárazon tudatta a hollandi követtel, hogy ő Felsége a magyaroktól praeliminárékként előterjesztett három sarkalatos pont egyikének tárgyalását sem engedheti meg. Sőt fennhéjázásában a cs. minister annyira ment : azt ajánlá Bruyninxnak, hogy Rákóczi levelére ne is válaszoljon maga, — banem csak Okolicsányival irassa meg neki a visszautasító határozatot. A jóindulatú hollandus és az udvariasság szabályait követő diplomata azonban nem akará az érintkezések fonalát ilyen otrombán elszakítani : nehogy a magyarok a kiegyezés minden reményétől megfosztassanak.2) E szellemben válaszola tehát 1707. január L. a Bécsből Bruyninx által informált Stepney jelentését Hágából, 1707. jan. 11-kén kormányához. (Archiv. Rákócz.) II. oszt. III. köt. 301.) A túróczi ügygyei összevetve, nagyérdekű e tudósítás. "•) Ugyanott, 300 1.