Századok – 1896

Tárcza; Önálló czikkek - V. J. Értekezések iskolai értesítőkben - 172

tárcza. 173 geti, milyen tárgyakat tanítottak benne s mikép fejlődött az oktatás szelleme. A XVIII. század elejéről már a tanulók névsorát is közli s a XVII. század végéről egészen 1744-ig a jezsuita tanárok lajstromát évek szerinti egymásutánban. E mellett világosan megállapítja az igazgató és tanárok működési körét, szól az iskolai szinjátékok előadásáról s tárgyáról, a tanulók fegyelméről s az iskola általános szabályairól. Hörk József »Az EFERJESI ISKOLA TÖRTÉNETÉNEK III-IK IDŐSZAKA« czímű dolgozata »az eperjesi ág. ev. kerületi collegium értesítőjében« látott napvilágot. A nagyobb műnek e része azon mozgalom ismertetésével kezdődik, a mely 1665-ben megindulván^ Eperjesen egy magasabb tanintézet alapítását czélozta. Az adományokat itt a bazában épen úgy, mint a külföld protestáns köreiben nagy buzgalommal gyűjtötték, s már a következő évben letették a collegium alapkövét. Az építés kezdetét vette, s hiába tiltakozott ellene I. Lipót, folytatták is azt. A király azonban újra tiltakozott az intézet felállítása ellen, de ez nem akadályozta az új iskola felügyelőségét, hogy a már teljesen kész épületet át ne adja rendeltetésének 1667 okt. 18-kán. Ide iratkozott be Thököli Imre gróf is 1668 jan. 22-kén. Ez iskola első tanárainak irodalmi működése ismertetésével végződik a jelen rész. Cséplő Péter »A NAGYVÁRADI R. KATH. FŐISKOLA TÖRTÉNETÉ«bői a második részt közli a »jászóvári prémontrei kanonok-rend nagyváradi főgymnasiumának értesítőjé«-ben. E rész a XVIII. század elejével kezdődik, midőn a váradi gymnasium Okolicsánvi János püspök alapítványával egésszé fejlődött. Ez időből a szerzőnek nagyon kevés adata volt, s annál dicséretesebb, hogy amit az egyetemi könyvtár okiratai s az országos levéltárban levő adatok közt talált, igyekezett értékesíteni. Nem csuda, hogy az iskola története bizonyos krónikaszerűséggel van előadva. Ezt azonban a világért sem megrovásúl mondjuk. A szerzőnek csupán szerkesztésmódjára értjük, a mennyiben évrendi egymásutánban állítja össze, ki volt az iskola igazgatója, kik voltak a tanárok, mily nagy volt a tanulók száma. Némely évről ezt sem sikerűit megállapítania a szerzőnek. A jezsuiták eltörlése után a váradi gymnasium ügyét Patachich Ádám püspök vette kezébe, a ki új épületet emeltetett s a tanítást jobbára világi papokra bízta. E korból már valamivel .több adata volt a szerzőnek s egyik-másik hírnevesebb tanárnak életrajzát is megkísérthette összeállítani 1807-ig. Közben az iskola történelmének fontosabb változásaival a tanítás ügyére is figyelemmel van a szerző, fejtegetvén, mely tárgyból mily fokú képzettséget kivántak a gymnasium különböző osztályaiban. A gymnasiummal a jogakadémia történetét is együtt tárgyalja, de ennek csak külső viszontagságait mondja el nagyon is dióhéjban.