Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Váradi Gábor: Hulló levelek. Ism. Bellaágh Aladár 159

174 .TÖRTÉNETI IRODALOM. ítélettel, a melyben való virtuozitásnak az író nem közönséges jeleit adta úgy egyéb műveiben, mint kiválóan »Országgyűlési levelei«-ben. Az írónak e memoire-jai méltóan fognak egykor csatlakozni legújabb memoire-íróink (Pulszky, Wirkner stb.) ilynemű műveihez, sőt ránk. megyeiekre nézve, annyiból még érdekesebben, mert szerencsésen látjuk bennök a két egyént egyesülni, az országost és megyeit ; az országos dolgoknál figyelme kiterjedvén azoknak speczialis megyei viszonyok szerént való hatására, a megyei ember pedig országos szempontokra emelkedik mindenütt, a hol e két irány egymással szemközt áll.« Az a kor, a mely az érdekes napló I. és II. kötetében van rajzolva, több nevezetes emberünk kiadott naplójában is részletesen meg van írva ; de arról a korról, a melyről a III. kötet szól, legalább tudtunkkal, az eddig megjelent naplók egyikében sincsen szó. Nem is könnyű munkára vállalkozik, a ki a legújabb kor eseményeiről akar írni, kivált, ha azokban az eseményekben ő maga is tevékeny részt vett. A »Hulló Levelek« szerzője is jól érezte helyzete kényes voltát, azért mondja a harmadik kötet elején: »Ha ígéretem (melyet a szerző naplója I. kötetének előszavában tett) nem köt, talán tollhoz sem nyúlok a koronázástól mostanig terjedő idő, tehát programmom szerint a harmadik korszak nevezetes eseményeinek vázolása és ezen események folyamán saját tapasztalataim följegyzése végett. ígéretemen kívül az az érzelem is ösztönzött, mely a férfiúnak, midőn ez magát valamire elhatározta, a félúton megállást nem engedi meg. Nem az ejtett töprengésbe, hogy még nagyon közel van hozzánk az a mult, s hogy még sokan élnek a szereplők közül, mert ez inkább még biztatólag hatott reám : az élő tanúbizonyságokra hivatkozhatás megkönnyíti föladatomat; hanem az a gondolat nehezedik tollamra, hogy az igazság őszinte kimondása s a hű rajz mellett, a melyekre törekszem, vájjon sikerülend-e a diskréczió korlátain mindig belül maradhatnom. Törekedni fogok erre is, mert nem a pikánsát, nem az érdekfeszítőt keresem, hanem keresem a hű képhez a megfelelő színezetet, csak annyiban véve igénybe az árnyékokat, a mennyiben azokat a fényes pontok előtérbe állítása, tisztán föltűntetése megköveteli.« És e törekvése sikerűit is. Mert, buzgó pártember létére, mindig tárgyilagos és igazságos az események és emberek megítélésében. Joggal mondta naplója I. kötetének előszavában: »A történelmi hűséghez ragaszkodás és meggyőződésem vezéreltek ez igénytelen »levelek« megírásánál, s ha ezzel csak bármi csekély mérvben is növeltem a mult idők megvilágítását, — nem hasztalanul fáradtam.«