Századok – 1896

Értekezések - PÓR ANTAL: Kis Károly és Erzsébet utolsó évei 129

KIS KÁROLY És ERZSÉBET UTOLSÓ ÉVEI. 141 sült az eseményekről, úgy beszéli, hogy a sebes királyt az éjjel hetedik órájáig valamely szobában őrizték. Hét órakor a királyné (nyilván Erzsébetet kell érteni) parancsából a magyarok elzárták azokkal együtt, kik vele maradtak. Ellenben teljesen hitelt adhatunk Gataro azon tudósításának, hogy Garai Miklós legott fegyvert fogott és, a királynő pártján levő sok főúrral Buda utczáin riogatá: Éljen Mária királynő ! minthogy ugyanezt állítja Monaci, hogy Garai már aznap reggelén nagy fegyveres kísérettel jött a várba, színleg bucsuzóul szerémi uradalmaiba eltávozni készülvén — mint mondá — leánya lakodalmára. Garai törekvésének folytatja Gataro — ellenállottak Barbiano és Naccarella. De elvégre a királynők pártjára állott nép becsődült a várba, azaz, hogy az ellenállás hasztalan volt, és csak a vár főerőssége a torony (tőrre, donjon) tartotta magát több пмроп át, melyet a padovai számszeresek védelmeztek Károly király nevében, kapitányok levén a nemes lovag,, padovai Scrovegno .lakab, ki mint mindig, úgy most is hiven kitartott sebes fejedelme Károly király mellett és kitűnő őrségével megállotta helyét a mondott erősségben. Egy napon azonban Károly királyt, kit az orvosok folyton kezeltek, arra kényszerítették, hogy elhagyja szobáját^ személyesen elmenjen a nevezett erősségbe és megparancsolja Scrovegno Jakab mesternek, hogy a tornyot adja át Garai Miklós grófnak, mit az meg is tett, mire az erősség Garai Miklós gróf kezére került. Nincs ok, a miért ezen, eddig nem méltányolt adatot egészében el ne fogadjuk. A városban és városon kivűl pedig híre terjedvén Károly király balesetének — szúija közbe Gataro, minthogy az esemény februárius 7-ére vonatkozhatik csupán — (Csáktornyai Lackii) István vajda és (Horváti) János bán fegyveres csapataik élén bejárták az utczákat kiabálván : Éljen Károly király, halál a királynőkre ! az egész várost körülvették s egész éjjel fegyverben állottak. Ez is így történt. De Horváti látván, hogy hiába való minden erőködése, februárius 8-án reggel Zágráb felé vette útját és kétségbeesve sorsa fölött Tvartko karjába vetette magát. Innentúl egyesűit a lázadók két, különnemű csoportja : a Tvartkóék nagy szláv eszmével szaturált tábora a magyar forradalmi csapattal, mely utóbbinak egyik főeszméje az lehetett, hogy Tvartkót levervén, az ország integritását helyreállítsa és a magyar állam hatalmát növelje. Egy napon (februárius 14-én, a Chronicon Siculum szerint)