Századok – 1896

Értekezések - PÓR ANTAL: Kis Károly és Erzsébet utolsó évei 129

1.30 PÓR ANTAT.. rokonát Durazzoi Károlyt atyai gondossággal fejedelmileg neveltette, és — amint minap követeitől halotta — a dalmát és horvát herczegséggel nagy kegyelmesen megajándékozta.1

) Ez időben a tizenhat éves ifjú nősülni készült. Lajos király kiszemelte számára az Aversában lenyakazott szerencsétlen Durazzoi Károly leányát, Margitot. Johanna királynő, ki Margitot, mint saját lmgának Máriának leányát, miután anyja meghalt, gondosan neveltette, és mert magának gyermeke nem maradt életben, Kis Károlyt szemelte ki eshetőleg örökösének, nem ellenkezett, hogy Károly Margitot feleségül vegye. Lajos tehát folyamodott a pápához, hogy a jegyeseket a másodfokú oldalas atyafiság akadálya alól fölmentse. A pápa a fölmentést megadta és Lajos királyt erről 1370. januárius 9-én értesítette. Mire az egybekelés ugyanazon hónap 24-én a nápolyi Capovana kastélyban megtörtént. Az ifju pár aztán még Nápolyban maradt és csak szeptember 16-án indult Magyarországba Zárába, hol udvart tartott.2

) Midőn a háború Yelencze ellen kitört, Lajos király 1379-ben Durazzoi Károlyt, ki aztán Treviso ostromával volt foglalatos,3

) bizta meg teljes hatalommal döntendő a béke és háború fölött ; ekkor előlegezték neki a velenczeiek a della Pace melléknevet. — A magyar urak, kikkel a herczeg a táborozás kellemetlenségeit jókedvűen megosztotta, igen szerették őt egyszerű nyilt föllépte és finom műveltsége, valamint módjához képest tanúsított bőkezűsége és nagylelkűsége miatt. De e mellett Károlyon becsvágya, hideg, számító ravaszsága és ') Theiner, Monum. Hung. II., 91. — Erre nézve megjegyezzük, liogy Károly herczeg magát 1371-ben így czímezi : Karolus de Duracio, Dux regni Sclavonie. (Fejér, CD. IX/IV., 382.) Ugyanezen czímét adja neki a zágrábi főispán is. Ellenben 1373-ban sőt 1376-ban az oklevél záradékokban a főpapok, nádor, erdélyi vajda és tárnokmester után, a bánok közt így fordúl elő : inclyto ver о principe, domino Carolo de Diiracio Dalmacie et Croacie banatum tenente. (Fejér, CD. IX/IV., 498. — IX/V., 85. s egyebütt. 2) Chron. Sicul. 24. — Camera, 26Z. De úgy látszik, ez alkalommal csak rövid időre, minthogy Mária első gyermekét, Máriát Nápolyban szülte még 1370-ben. E gyermek azonban a következő évben Morconeban meghalt és Nápolyban eltemettetett. (Camera, 268.) Másik gyermekét Zárában szülte 13 V3. junius 25-én, kinek Johanna nevet adott. (Lucio, Memorie di Trau, 300.) Ezen Johanna utóbb Vilmos osztrák herczegnek, Hedvig legyei királynő egykori jegyesének (mint érintők) volt felesége és öcscsének László királynak halála után, II. Johanna néven Sicilia királynője, az utolsó az Anjou-házból. Harmadik gyermekét az imént nevezett Lászlót, Nápolyban hozta napvilágra 1377. februárius 15-én. (Chron. Sicul. 126.) 3) Eelesége ez idő alatt Nápolyban tartózkodék. (Chron. Sicul. 29. Camera, 33.)