Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - I. közl. 581

AZ ÓNODI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETÉHEZ. 5 katonatiszt, — mint tudjuk, s Áldássy is (u. o. 724—725. 11.) említi, előbb Miksa-Emmánuel bajor választó-fejedelemnél, majd a versaillesi udvarnál vala ügyvivője Rákóczinak. Eleseszű, furfangos diplomata volt ; de korhely és jellemtelen ember, a ki urának 100 ezer livrényi pénzét elpazarolván s ezért számadásravonatván, annak még aranygyapjas rendjét és gyémántékszereit is visszatartá, sőt utóbb őt el is árulta és titkait, iratait, magát — Savoyai Eugennek eladá. Ezeket az iratokat adta ki és commentálta azután Fiedler, hitelesekűl. készpénz gyanánt. Az osztrák történetíró, akarva, vagy akaratlanul, de határozottan felült azoknak. A magyar történetírók azonban sokkal élesebb szeműek s józanabb ítéletnek valának. Első köztök Szalay László, a ki már 1859-ben megjelent Yl-ik kötetében Magyarorsz. Történetének egyenesen kimondja, hogy Yetéssynek Rákóczit és Bercsényit a legsötétebb színekkel festő s aljas rágalmakkal illető, Eiedler-féle emlékirata az ónodi gyűlésről »nem érdemel hitélt« (426. 1.) és kifejti hathatós okait. Követte őt Horváth Mihály, a ki (Magyarorsz. Tört. Új dolg. Il-ik kiad. VI. k. 483—485. 11.) szintén azt tartja Yetéssy e koholt iratáról: »válaszunk határozottan az, hogy nem érdeméi hitélt«, s hogy »hazug ráfogás« ; és Szalay indokaihoz még egy csomó, czáfolhatlan okot csatol, mély elméjű, hosszú fejtegetéssel. Aldássy a maga legújabb munkájában megemlékezvén Szalayról s Horváthról : egyszersmind a mi nézetünkre is hivatkozik, (Századok, 726. 1.), hogy mit tartunk mi Yetéssy iratainak hitelességéről? Engedtessék meg tehát nekünk, hogy ebbeli véleményünket, — sőt mondhatjuk : meggyőződésünket, — még világosabban magunk fejthessük ki rövideden. Szalaynak és Horváthnak velős okoskodásaitól megragadtatva, föltettük magunkban, hogy az okirat-koholó, rágalmazó, magát, iratait, becsületét eladott történethamisító Yetéssyt a saját eredeti leveleiből fogjuk leálczázni. Ugyanis ezek, nevezetesen a Rákóczihoz intézettek, a vörösvári Rákóczi-Asprem ont-Erdődy-levéltárban, szerencsére, máig megvannak. Fogtuk tehát a Eiedler kiadványát, s a legelső alkalommal gondosan összehasonlítottuk ezekkél, az 1715-ben Savoyai Jenőnek eladott iratokat a Rákóczi által az 1707 —1711. évek során vett (részben titkos-jegyekkel írt, de a fejedelem cancelláriáján fölfejtett) Vetéssy-féle eredeti, sajátkezű levelekkel. Egyenként, majd kikezdésenként összehasonlítottuk. És micsoda eredményre jutottunk ? Arra, hogy az egyes kikezdések tartalma (ámbár nem szó szerint) és sorrendje egyezik ugyan : de már az irálya, szófüzései nem. Némely kikezdések pedig, a melyek az eredeti levélékben