Századok – 1895

A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom

III. DEÁK FARKAS EMLÉKEZETE. (1832. apr. 4 — 1888. jun. 4.) Maros-Vásárhelyt, a székely főváros piaczán, egy szép Arczszobor áll, arezczal az ország keleti határa felé fordulva, kezében távcsővel, lábát ágyú-csővön nyugtatva. Bém apót ábrázolja Magyarország ez egyik legsikerültebb szobra (Huszár Adolf mesterműve), az osztrolenkai hőst, a szabadságliarcz erdélyi dicső vezérét, mintha mondaná : talpra magyar ! előre székely ! Meghallotta a hivő szózatot a maros-vásárhelyi collegium ifjúsága is, és lelkesülten sorakozott a háromszínű zászló alá. A leglelkesebbek egyike volt Deák Farkas, ő is jelentkezett, de a gyenge testalkatú, 16 éves ifjút nem vették be honvédnek. Nagy keserűséggel töltötte ez el az ő lelkét. Hát még midőn Bem apó diadalaitól zengtek a székely bérezek és » mezők. Újra jelentkezett, kért, könyörgött s nem hiába : jóakarója, pártfogója gróf Tholdalagi Mihály 1849-ben magához vette s mint az ő segédtisztje vett részt néhány hónapig a hadi mozgalmakban. De ha akkor nem szolgálhatott hazájának úgy, mint szeretett volna s nélkülöznie kellett épúgy a dicsőség babérját, mint a martyrság töviskoszoruját : a vértanuságban nemsokára bőven részeltette a sors az 1851/52, székely, összeesküvés következtében, a melybe ő úgyszólván egész ártatlanul heveredett. Ennek az emlékoszlopa is Maros-Vásárhelyt emelkedik, -a város keleti végén elterülő u. n. posta-réten, szemben a