Századok – 1895

A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom

II. TITKÁRI JELENTES. Szeretünk franczia példákra hivatkozni. Naturalismus a szépirodalomban, pleine aire a festészetben, realismus a színművészetben és philosophia a históriában. Csak nemrég mondotta ki egy kiváló tekintélynek örvendő franczia szépíró, liogy a tudományok teljes banqueroute-ot mondtak. S nemcsak a história-írás, hanem a kutatás is csődöt hirdetett : mert mindazzal, a mi nem tesz szolgálatot a philosophia történetének, csak a különlegességek tárát szaporítja. És mi tapsolunk e kitűnő paradoxon írónak. Hát tapsoljunk. A végezel : megírni a történet pliilosophiáját — ez bizonyos. De lia már az eddigi históriai kutatás lomtárba kerül, s az még jövőre is anathema alá van vetve, honnan vegyenek anyagot a történetírók, megírni a história philosophiáját ? Azt hiszik azok, kik e tetszős, de értéktelen plirasist tovább adják, hogy a történet bölcsészetét divinatio útján is megírhatni, mint valamely költői munkát? Kell hozzá divinatio is — de ez egy magában épen oly kevéssé elég. mint akár a költői munkánál. Vájjon a költő nem tesz-e munkájához előtanulmányokat ? nem vizsgálja-e az életet, az embereket, a társadalmat? Hát lia van a históriának törvénye, miből tanuljuk meg azt, lia nem az anteactákból, melyek épen a kutatások eredményeit foglalják magukban ? A legegyszerűbb események előidézésében is sok factor működik közre: az emberek, a viszonyok, a földrajzi helyzet, a környezet, s a ki az eszményről tiszta képet akar magának szerezni, szükség, hogy mind azokat a factorokat ismerje, melyek annak létrejöttében közreműködtek. Ezekkel a faetorokkal pedig