Századok – 1895
A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom
5 I Az érdeklődés ma is megvan, s ha egyedül arra tekintünk, liogy van biztos olvasóközönségünk, mely figyelemmel kiséri történetíróink munkásságát és szomorú napokban is bizalommal és szeretettel kitartott zászlónk mellett, akkor nincs panaszra okunk ; de ha arra törekszünk, mint törekednünk kell, liogy működésünk hatása kulturális életünk minden irányában érvényesüljön, akkor némi lehangoltsággal kell konstatálnunk, bogy e hatás külterjességével nem áll arányban annak intensivitása. Történelmi regények és színművek hiánya, festőink és szobrászaink idegenkedése a történelmi themák feldolgozásától, és szellemi életünk legutolsó korszakának száz meg száz egyéb jelensége azt mutatja, hogy a történelmi érzék közvetlen befolyása a nemzet gondolkozására elvesztette eddigi erejét, Mintha az a felfogás akarna érvényre kerülni, mely másutt már nyilatkozott, hogy a történetirás a tudományos világ egy szükkörének a tulajdona, melynek igen kevés érintkezése van a való élettel. Pedig ez a felfogás jogosulatlan, Nekünk soha sem szabad elfeledni, liogy históriai alapon állunk. Â régi idők példáival, •emlékeivel kell fiatalságunkat nevelni, hölgyeink szivét képezni, mert nincs nemzet, melynek egész élete, existentiája annyira össze volna forrva múltjával, mint a mienk. Az élet sajátságos ellentétei közé tartozik, hogy ez a praktikusnak látszó felfogás kevéssel azelőtt kapott lábra, liogy a millenium újból a múltra irányozta a közfigyelmet. Ezredéves ünnepélyünktől a történelmi érzék felköltésére gyakorolt kedvező hatást nem lehet elvitatni. íróink, költőink, művészeink visszatérnek régi szerelmük tárgyához, a mult napok néha fényes, vonzó, néha sötét, dermesztő képeihez, hogy azt a nagy momentumot minden oldalról, minden irányban mennél fényesebben világíthassák meg. Kérdés, lia majd lehajlanak a millenium ragyogó, mámo.Tos napjai, s lia a közélet visszatér rendes medrébe, nem fog-e a mult iránti apathia újra visszatérni, nem fognak-e íróink, művészeink elfordulni pillanatnyi felhevülésünk tárgyától, nem fognak-e ismét az uj istenek szolgálatába állani?
