Századok – 1895

A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom

I. GRÓF TELEKI GÉZA ELNÖK MEGNYITÓ BESZÉDE, Midőn szerencsém van évi közgyűlésünket megnyitni, lehetetlen meg nem emlékeznem arról, a mivel ma nemzetünk minden íia foglalkozik : az ezredéves ünnepélyről. Nem első ízben történik erről itt említés. Megelégedéssel gondolhatunk arra, hogy az ezredéves ünnep megtartásának eszméjét legelőször társulatunk pendítette meg. Botka Tivadar volt az első, ki 1878-ban a Századok hasábjain emlékeztette a társadalmat a magyar nemzet államiságának 1000 éves fordulójára. A »millenarium« eszméje, mint Botka elnevezte, társulatunkban, majd az Akadémiában Pauler Gyula s korán elvesztett nagy történetíróink, Salamon Ferencz, Szabó Károly és Ipolyi Arnold által megvitatva, s a kormány által elfogadtatva, hamar utat talált a nemzet Szivéhez, s ma már az egész országot, annak minden rendű polgárát áthatotta az óhajtás, liogy mennél fényesebben üljük meg ezer éves fennállásunk ünnepét. Ez az általános mozgalom, melynek eszméjét először a történetírók pendítették meg, a dolog természete szerint a történetirodalom terén öltötte a legnagyobb arányokat. A vármegyék és városok monographiáikat Íratják meg ; testületek és magánosok pályadíjakat, jutalmakat tűznek ki fajunk eredetének kutatására, államéletünk kezdetével összefüggő kérdések felderítésére ; nagy történelmi vállalatok indulnak meg, melyek történetbúváraink legjelesebbjeit hívták sorompóba, történeti szerepet vitt családaink is megnyitották levéltáraikat s családi 1*