Századok – 1895
II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Giesebrecht; Vilmos. Geschichte der deutschen Kaiserzeit. Ism. Kropf Lajos. 960. o.
TÖRTÉNETI IRODALOM. 961-útat választá a szent-földre, mely útat előtte már két keresztes had tett volt meg Palesztinába. Választása ezúttal azonban,, mint ezt a következmények bebizonyították, nem volt szerencsés. Frigyes — mint maga Pauler irja — egész életében nem viseltetett valami különös rokonszenvvel Magyarország iránt és soha sem bízott a magyarokban. Továbbá vagy nem ismerte a kiválasztott út nehézségeit, vagy ha igen, úgy nem fontolta meg kellően azokat. Még Magyarországon simán ment mindem III. Béla minden kitelhető módon gondoskodott a keresztes hadsereg élelmezéséről, kényelméről s még az időjárás is a szokottnál kedvezőbb volt az 1189. év nyarán. Az út komoly veszélyei a magyar batáron túl kezdődtek Göröghonban, Bolgárországban, hol nem mint eddig a Dunán, hajókon, lianem társzekereken, fáradalinas hegyszorosokon, rossz utakon át kellett vonszolni az óriási podgyászt. Midőn pedig a rengeteg bolgár erdőbe ért a sereg, apróbb rablócsapatok, a sűrű lombos fák közt elrejtőzött orgyilkosok zaklatták a kereszteseket, kik közül számosat mérges nyilaikkal megöltek. A görög császár árulása folytán pedig élelmi szerekben is nagy hiány volt. Egy Frigyes császár halála után általánosan elterjedt hír azt beszélte róla, liogy ő azért választotta volt a szárazföldi útat, mert babonás volt és meg lett jósolva neki, hogy vízbe fog fúlni. Ezért kerülte ő a rövidebb és biztosabb tengeri utat. Si non e vero, e ben trovato. Már maga az a körülmény, hogy a jóslatról szóló bír elterjedt, azt mutatja, bogy a közvéleménynek szüksége volt valami magyarázatára annak, hogy Frigyes miért nem szállította hadseregét tengeren Palesztinába. Csak egy dologgal nem voltak megelégedve a keresztesek Magyarországon. Altalános volt t. i. köztük a panasz, bogy a magyarhoni pénzváltók a külföldi pénzek beváltásánál ugyancsak befonták őket, mert csak öt magyar pénzt adtak két kölni dénárért, csak négy magyar pénzt két friesachiért és egy regensburgiért csak egy magyar pénzt, mely utóbbi alig ért egy veronait. Pauler, hogyan hogyan nem, azon következtetésre jut, miszerint az említett »aránynál fogva kitűnik, hogy az itt érintett magyar dénár (értsd pénzdarab) csak féldénár volt.« De ha a keresztesek két kölni dénárért 21 2 magyar dénárt kaptak volna, nem lett volna okuk zúgolódni. Ha igaz az, a mit Roehnclit állít Dannenberg után, hogy Fülöp kölni érsek két dénárjának pénzértéke 0,420 márka volt, III. Béla 21 o dénárjának pedig 0,375 márka. Azt pedig, bogy a kölni dénár súlya négyszer annyi lett volna, mint az érintett magyar pénzdarabé, Simson nem az idézte egykorú forrásból olvassa ki, hanem a Roehricht jegyzetéből. Különben pedig a forrás.
