Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Mas Latrie comte. De l’empoisonnement politique dans la République de Venise. Ism. Kropf Lajos. 860. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 861 e tárgygyal egy »Les enfants du dernier roy de Chypre« czíinü értekezésében, mely akkortájt valóságos porförgeteget támasztott a velenczei időszaki sajtóban. Sőt egy író, Signore (Kulin, külön munkában »Errori Vecchi e Documenta nuovi< czím alatt (Velencze 1882.) igyekezett De Mas Latrie állításait megczáfolni vagy legalább elmagyarázni, a dolgot szépítgetni, fontosságát leszállítani, de mint a gróf úr e legújabb dolgozatában helyesen megjegyzi : Habemus confítentem reum, ott vannak a velenczei tanács hivatalos végzései. Ezeket nem lehet oly könnyen félredobni, mint egy hiszékeny krónikás mende mondáit, vagv egy ellenséges diplomata rágalmazó leveliét. Az Errori Vecchi meddő szerecsen-szapulásnál tehát egyéb nem volt. S azért De Alas Latrie ez újabb dolgozata és még inkább Lamansky Victor egyetemi tanárnak egy még 1884-ben Szent-Pétervárott megjelent hasonló tárgyú munkája után aligha fog akadni Fulinnak utánzója, mert a már közölt eredmények után aligha fog vállalkozni egy tollforgató Don Quixotte a hálátlan szerepre, hogy pördöntő párviadalra keljen a megállapított történeti tények kérlelhetlen szélmalmával. Értekező elősorolja azon egyének névsorát, a kiken a velenczei tizek tanácsa a maguk módja szerint akarták megkísérteni diplomácziai ügyességüket. Ezek között van két franczia király, két német császár, (Zsigmond és I. Miksa), egy biboros (Lang Máté), egy püspök (Petrovich), bárom török -zultán. bét vagy nyolcz előkelő török pasa, egy »Tarpaval« nevü magyar mágnás és egy egész csapat apróbb olasz és más fejedelem, más nemzetbeli főúr stb. Sőt a democratiának is kijutott a maga osztályrésze. Egyszerű dragomanok, condottieri kalózok, kémek, közönséges rabok, lia szökésüket minden áron meg kellett gátolni, vagy lia eltartásuk sokba került, el lettek expediálva a más világra a régi osztrák katona-kórházak. pbarmacopoeiában is állítólag jól ismert »Marschirpalver«-ral. Zsigmond királyunk esetét Részletesen beszéli el a szerző, de ezt nagyobbára már ismerjük Ováry Lipót »Zsigmond király és az olasz diplomaczia« czímű értekezése révén a Századok 1889-diki folyamának 4. füzetében. (283. 1.) Csakhogy ő, több részletet illetőleg eltér Fulin előadásától. így pl. az Ováry közölte első dátum az olasz író szerint 1415. jul. 13;ának olvasandó s a második dátum (1415. május 30.) már Ováry saját elbeszélése nyomán is világosan hibás. Fulin szerint a tizek tanácsának illető végzése 1419. május 24-én hozatott és egy újabb végzéssel ugyanazon év deczember 14-én lett megerősítve illetőleg pótolva. Fulin szerint továbbá nem »egy pia-