Századok – 1895

I. Történeti értekezések - PÓR ANTAL: ifj. Erzsébet királyné; Nagy Lajos felesége. - I. közl. 833. o.

834 IFJABB ERZSÉBET KIRÁLYNÉ, NAGY LAJOS KIRÁLY FELESÉGE. nak, idősb Erzsébet királynénak viselte ugyan nevét, rangját és czímét ; tőle örökölte ambiczióit és nőisége minden gyöngéit ; de nem nagy eszét, tapintatát, körültekintését, bölcseségét. Ezen ifjabb Erzsébet királynéról értekezünk e tanulmányunkban. Mária és Hedvig királynők. A kor, melyet Mária királynő uralkodásának nevezünk, Nagy Lajos király halálától 1386 végéig, dehogy volt Mária királynő uralkodása: ifjabb Erzsébet királyné uralkodása volt az. A sok szerencsétlenséget teliát, melyek leánya Mária életét megmérgezték, az ádáz sors mellett anyja rovására kell írnunk. Ha Hedvig élete sora jobbra fordult, azt a Gondviselés azon intézkedésének köszönhette, hogy anyja védő szárnyai alól (mily irónia!) kikerült. Intézkedett-e Lajos király és miként a koronákról, melyeknek fényességet ő kölcsönzött? Erre hiteles adatunk nincs. Hozzávetőleg se jutunk biztos eredményre. Lajos királyban egykoron ugyan megvolt a vágyakozás, hogy jogara alatt Magyarországgal Nápolyt és Lengyelországot, mely országokra öröklési jogot tartott, talán Velenczét is, mely Nápoly birtokához okvetlenül szükségesnek, Halmáczia biztosításához kívánatosnak látszott, egyesítse ; de lelkiismerete és bölcsesége utóbb belátta annak lehetetlenségét, hogy egy király, ha még oly gondosan igyekszik is uralkodói kötelességét betölteni, bárom ily, külön nemzetiségű és jellemű népen uralkodjék. Miután kelletlenül lemondott Nápoly birtokáról és duzzadó tettereje nem talált kielégítést Dalmátország viszszaszerzésében, — Szerbia, Bulgária, Oláh- és Kúnország meg- i hódításában keresett kielégítést, mely országok őt születésénél fogva megillették és elődjeinek királyi czímében is foglaltattak. Kont Miklós nádor csakugyan délnek irányozta tevékenységét ; de hogy Kont utóda a nádori széken a lengyel Ulászló oppelni berezeg lett, ez idősb Erzsébet királyné müve volt nyilván azért, hogy Lengyelország, az ő hozománya annál inkább biztosítva legyen. Tudjuk azonban, hogy Lajos király már a lengyel trón elfoglalásában se találta igazi kedvét, és miután anyja is megelégelte ott a kormányzást, akkor érezte igazán, mekkora nyűg két olyan országon, mint Magyar- és Lengyelország, uralkodni. Ellenben kétségtelen és számos adattal bebizonyítható Lajos király azon gondolkodása, hogy mindazon országok és tartományok, melyeket birt, vagy melyekre jogot tartott, gyermekei kezén megmaradjanak.