Századok – 1895

I. Történeti értekezések - JAKAB ELEK: Kocsárdi Gálffy János és a Báthoriak. 785. o.

[KOCSÁRDI GÁLFFY JÁNOS ÉS A BÁTHORIAK. 809 Nagy-Enyed. Yladháza, Nyirmező, Diomál.Felső-Orbó, Kis-Orbó, Monora, Holdvilág falukban. Hátszeg vidéken : Hazachel, Rekettyefalva, Poen. Nyiresfalva, Csernissora, Marie (ma: Merizor) Iblió, Szöcsi, Prehodistia, Paucsinesd, Totesd, Demsus, Petrocz {ina: Petrosz), Kriva (ma: Krivadia), Lakur, Várhely, Skey, Pochionfalva falukban az egész községet vagy kisebb nagyobb birtokrészeket, Charna vára zárdát, malom- és vásárjogot, dézma vételi jogot igen sok községben, néhol árendafizetési kötelezettség nélkül. Ötvenhat falu és birtokrész, köztük bárom várkastély, sok tized és másféle kedvezményes jog alkotta Gálffy vagyonát. kincseit és pénzét, fölkelhető javait s jószágai fölszerelését és évi jövedelmeit is hozzá számítva, a mi ismét igen tetemes volt. Elmondható, hogy Gálffy Erdély egyik leggazdagabb főura volt. Gondoljuk hozzá a fejedelem udvarában viselt magas hivatali állását, méltóságát, tekintélyét és agg korát, s körében és mellette a sok nagy ambitióju. előre törekvő ifjú udvari szolgákat, komornyikokat, a fejedelem dölyfös unokatestvérét, Báthori Boldizsárt, a nagyobb befolyású állás után kapkodó Geszti Ferenczet és Jósika Istvánt, a gazdag és hatalmas Bocskay Istvánt. Emlékezzünk vissza, mily keserűen tört ki a fejedelem, mikor 1 588-ban a fejedelmi szék tényleges elfoglalását a jezsuitáknak Erdélyből kitiltása föltételéhez kötötték ! Hogyan küzködött a törvény ellen, hogy biztatták, tüzelték a gyóntató és tanácsadó jezsuita papjai, hogy inkább a fejedelemségről mondjon le, mintsem a kárhozatos törvényt aláírja. Nem csoda, ha Gálffynak irigyei támadtak. Mily álláspontja volt Gálffynak ama nehéz harczban, az egykorúnknál részletes följegyzés nincs róla ; de az hihető, hogy ő fejedelmének lemondást nem tanácsolt. Hisz ő tette azzá. A Báthoriak fő vágya s az ő legnagyobb érdeme, szerencséjének megalapítója az volt. Saját müvét szét nem rombolhatta. Gálffyt nem vádolták nyilván, ki nem hallgatták, el nem Ítélték; a fejedelem, midőn elfogatását s kivégeztetését elrendelte, vétkét s bűneit nem mondja meg. a krónikaírók sem jegyezték fel : egyenesen elfogatásán kezdik élete végső szaka története elbeszélését. Ugy látszik, vagyonára s hivatalára vágytak : irigyelték főleg maros-ujvári nagyszerű várkastélyát, a minek társa akkor nem volt ; tervet készítettek tőrbeejtésére, ráfogott felségsértési vádakkal nevét befeketítették, a gyanakodó fejedelemmel elhitették, liogy ő is azok közé tartozik, a kik megunták örökös ingadozását s vágynának tőle szabadulni, a kik székére vágynak, s őt láb alól eltenni törekednek. A jezsuiták is bizonyára megfeszítették minden befolyásukat a