Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Iványi István. Szabadka sz. k. város története. Ism. Érdujhelyi M. 75. o.

76 történeti irodalom. művelték. Vájjon katholikus ráczok jöttek-e a XVI. század elején Szabadkára, nem tudja. 1776-ban családi szóhagyomány útján annyit tudtak, liogy még a török uralom alatt jöttek ide Boszniából Velebit nevű helységből. A bunyeváczok családonkint jöttek Szabadkára és pedig biztos adatok szerint a török időben. Habár Iványi egykorú írott adatot a bunyeváczok telepedésére vonatkozólag nem tud felmutatni s csak a traditióra hivatkozik érvelésében, mindazáltal sokban megerősíti azon véleményt, bogy a bunyeváczok betelepedése a Duna és Tisza közére a mohácsi vész után kezdődött s valamint a szerbek, úgy a bunyeváczok is a török hódoltság idején lassan áradó réti víz gyanánt lepték el a Bácskát, Tény, bogy a bunyeváczok 1688 után települtek tömegesen a Bácskába; de hogy már előbb is léteztek ott telepeik, erre számtalan bizonyítékaink vannak. így egyebek közt Imbrisimovics Martin belgrádi püspök 1649. évi bérmálási körútja a Duna és Tisza közén, midőn Martonos, Jankovác, Mélykút, Szántóvá, Zombor. Béreg. Koluh. Gara, Monostor, Szónta, Bács, Bukin községeket meglátogatta — kétségtelen bizonyíték arra nézve, bogy e községek lakói már akkor is szlávok (bunyeváczok. sokaczok és tótok) voltak. (L. Fermedzsin, Acta Bosnae. 467. 1.) A török defterekből tudjuk, liogy Koluh bácskai község lakosai 1570-ben szlávok voltak, épp így Plávnáé is. (Vélics, Magyarorsz. Török Defterek. I. 324., 326. 1.). A Canonica Visitatiók azt bizonyítják, liogy Baján. Bátyán és Szántován jóval 1688 előtt volt bunyevácz bitközség. (Kalocsai érseki levéltár). A bosnyák és berczegócz katolikusok kivándorlása 1478-ban már javában íolvt. Zvizdovics Angelusz, a bátor lelkű ferenezes szerzetes ezen évben inent II. Mohammed szultán elé s rámutatott a lakatlan falvakra, melyeket bunyevácz és sokácz lakóik — a török elől menekülve — pusztán hagytak. (Klaics, Poviest Bosne. 340 1.). A bunyeváczok Horvát- és Dalmátországon keresztül jöttek Magyarország déli részeire. A bevándorlás a XV. század végétől a XVIII. század közepéig tartott. Ez a történeti tény, melynek bizonyításához Iványi idézett művében figyelemre méltó adatokat szolgáltat. A délmagyarországi szerbek településének történetével több magyar és külföldi író foglalkozott, azzal ahogy úgy tisztában volnánk ; de a bunyeváczok és sokáezok bejövetelét behatóan még egy író sem méltatta. Azért örömmel veszszük az ily adalékokat, melyek e történelmi kérdésre világot vetnek. Figyelemre méltó részletei még Iványi művének: a szabadkai katonai sáncz s a város tanügyi és gazdasági története. A katonai határőrvidék, melynek már szervezése is