Századok – 1895
II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Márki Sándor. Aradvármegye és Arad sz. kir. város története. Ism. G. S. 764. o.
történeti irodalom. 771 ezen időszakra terjedő történetének. Előadja, miként helyezkedtek el a törökök a meghódított területen, miként szervezték a török uralmat, miként állítottak fel szandsákságokaG miként igyekeztek ujabb behódoltatásokkal a magyar királyok és erdélyi fejedelmek rovására birtokaik határait tovább és ismét tovább tolni, az ebből eredő liatárvillongásokat, zaklatásokat béke idején, az erdélyi fejedelmek sikertelen panaszait a portán, hol legtöbbször a pasáknak adtak igazat, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem politikáját', szövetkezését Rudolf magyar királylyal, háborúját a törökkel 1593—1595-ben, mi Aradmegye ideiglenes felszabadítására vezetett. Báthory Zs. ingatagsága következtében Erdélylyel együtt Aradmegye is német befolyás alá került, mit Basta kormánya mind a két helyen alaposan megutáltatott s ez által előkészítette a Bocskay István-féle lázadást, ennek diadalát, s a német uralom bukását. Ekkor Aradmegye is az erdélyi fejedelmek hatósága alá került, kik jóllehet török protectio alatt álltak, mégsem tudták megóvni birtokaikat a törökök folytonos zaklatásaitól. Bethlen Gábor — magasabb politikai tekintetektől is indíttatva — a török követelésekre Aradmegye legfontosabb helyét, Lippát török kézre bocsátotta, Aradmegye többi részét pedig az 1626. évi gyulafehérvári gyűlés Zarándmegyéhez csatolta. így hát tényleg eltörölte, de a II. Rákóczy György által előidézett bonyodalmak következtében Arad-Zarándmegye is nagy részben a törökök kezébe esett. »Oklevelek ezután is (a Zarándhoz csatolás után) szólnak Aradmegyéről — mondja Márki — külön hatóságának élete azonban teljesen szünetelt 1735-ig helyesebben 1741-ig), midőn a XVIII. t.-cz. Aradvármegyét űj életre támasztotta. Mert hiszen 115 évig névtelen terület volt Aradvármegye, melynek eseményeit csak Zarándvárinegye, vagy a török hódoltság történetében lehet elbeszélni ; mint intézményről e bosszú idő alatt szó sem lehet róla.« (82. 1.) A hódoltság idejében alig lehetett szó megyei életről. A török a mint elfoglalta Arad mégy ét, össze is zavarta annak viszonyait, bizonytalanná tette határait, kételyt idézett előegyes helyek hová tartozása iránt. A hatósági élet azonban soha sem szűnt meg egészen, a földönfutóvá lett nemesség idegen területen is bű maradt a megyéhez, élt a követküldés jogával, követei az erdélyi országgyűlésen jelentek meg. Számban azonban a nemesség nagyon megfogyatkozott. Márki a török bódítás idejéből 328 nemes családot sorol fel Arad és Zaránd vármegyében, de ebből csak 10° 0 tartozott a hódítást megelőző nemességhez, 90° 0 -ot az erdélyi fejedelmek jobbá-
