Századok – 1895

I. Történeti értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Az 1707. évi ónodi országgyűlés története. - III. közl. 710. o.

az 1707. évi ónodi országgyűlés története. 741 Az abrenuntiatio szó elhangzott Rákóczi ajkairól. A rendek kezébe volt most letéve a határozat, mely bármerre dől is, kétségkívül nagy befolyással s fontossággal bir Magyarország további sorsára A rendek nem haboztak határozatukkal, kimondva az abrenuntiatiót, ezáltal a további harczot is kimondták függetlenségükért. Késznek nyilatkoztak Rákóczi indítványának elfogadása által követni vezérlő fejedelmüket a barczban, megosztani vele bajt és dicsőséget. Elhatározásukat elősegíté a Bercsényi által hosszú beszédben nyomban következett bő indokolás. Rákóczi beszéde után ugyanis azonnal szót emelt Bercsényi. Hosszú, tüzes beszéddel okolta meg fejedelme indítványát, mely, mint mondá, üj dolgot épen nem foglal magában. Az abrenuntiatio tulajdonképen már akkor mondatott ki. a mikor a rendek a confoederatiót a szécsényi gyűlésen megalkották.1

) Hogy ezen, akkoriban hozott határozatot még nem publikálták, annak oka egyes-egyedül abban rejlett, hogy remélték, miszerint a békealkudozások a kívánt eredményre vezetvén, az elszakadás kimondása fölöslegessé válik. Mivel azonban a tapasztalat azt bizonyítá, hogy az ausztriai háznak nem volt és nincs is valóban szándékában a béke megkötése, azért szükségessé vált ezen abrenuntiatiót törvénybe igtatni, mert csak úgy remélhetnek Magyarország jóakaróitól, több külföldi király és fejedelemtől segélyt az osztrák ház elleni harczra, ha a magyarországi szövetkezett rendek magukat teljesen függetleneknek nyilvánítják. És jóllehet, mint említve is volt, dózsef királyságának megszűntetése eddigelé nyíltan kimondva nem volt, mégis »mindeddig is még az békesség tractájának alkalmatosságával úgy moderáltattanak a dolgok, liogy semmiben, sem az tractának punctumiban magyarországi királynak József király lenni nem recognoscáltatott.«2

) Fölhívja tehát a rendeket mondják ki az elszaka-Rákóczi maga tette ez indítványt. A napló ezen adatának hitelességéhez kétség nem fér, a mint maga a napló is leghitelesebb s legbővebb forrása az ónodi gyűlésnek. Hogy Rákóczi emlékirataiban nem tudja már határozottan, ki tette az indítványt, az nagyon könnyen érthető. Akkor, mikor Rákóczi iratai e helyét írta, már meglehetős idő múlt el azon napeseményei óta, s így ő. kinek annyi dolog fordult meg a fejében, bizony kevésbbé emlékezett már az illető casus egyes körülményeire, mint az eseményeket rögtön, az ülés után papírra tévő Péchy Ádám. ') A minthogy elvégre a szécsényi gyűlés I. czikkéből tényleg kiolvasható, hogy Rákóczi fejedelemmé választásával kimondták az elszakadást. Az ónodi gyűlésen tett abrenuntiatio egyéb iránt csak szükséges és természetes folyománya volt azon törekvésnek, mely 1505' óta egész 1848 ig folytonosan meg volt : az ország függetlenítésére czélzó törekvésnek. 2) Bártfai napló 159—160. old.