Századok – 1895

I. Történeti értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Az 1707. évi ónodi országgyűlés története. - II. közl. 619. o.

620 áldásy antal. vonatkozó második pont volt, mely körül törtek meg az alkudozások, miután egyik fél sem tágított az e kérdésben elfoglalt álláspontjától. Az Erdélyre vonatkozó második pont következőleg hangzott: »Intéztessék el Erdély ügye, szabad fejedelemválasztását, az ausztriai uralkodástól elkülönítését s egyéb szabadságait és igényeit illetőleg, teljes kielégítés által, melyet mind a rendek szövetségének ereje, mind Magyarországnak biztossága követel.«1) Lássuk, mily állást foglalt el e kérdéssel szemben úgy a bécsi udvar, mind pedig Rákóczi. Bercsényi Miklós alig hogy a közbenjáró idegen hatalmak követei beérkeztek Nagy-Szombatba, tudósítá Rákóczit, hogy hallomás szerint, a bécsi udvar Erdélyt semmi szin alatt nem akarja Rákóczinak átengedni, hanem e helyett az országon kívül egy herczegség birtokával kinálják meg.2

) A bécsi udvar álláspontja tehát, mint látjuk, előre preciseálva volt : Erdélyt semmi esetre át nem engedni, s — mint látni fogjuk — Rákóczit minden áron arra bírni, hogy Erdély ügyében elfoglalt álláspontját magán érdekeinek feladja.3) Rákóczi álláspontját ez ügyben számos leveléből ismerjük.4

) E levelekből kitűnik — részletesen nem idézvén az e kérdésre vonatkozó helyeket — hogy az erdélyi fejedelemség 9 Szalay VI. 332 old. 2) Thaly i. m. 462 old. 9 Hiszen a II. pontra adott válasz is ilyen volt : »Valamint az ország törvényei tanusitják, hogy Erdély régente mindig Magyarország szent koronájától függött ; s hogy a vajda választás nem a karok, és rendek jogköréhez tartozott, hanem ezen, valamint a többi tisztségek adományozása ő felségének tetszésétől volt feltételezve, mit a vajda azon esküje, melylyel magát a felségnek lekötelezte, bizonyít, az erdélyi fejedelemség csak a török uralkodás mostoha idejében csúszván be ; úgy viszont tudva van az is, hogy ő császári királyi felsége ezen tartománynyal, miután diadalmas fegyverei azt a török járom alól felmentették, összes karainak és rendeinek közbenjöttével, bizonyos feltételek alatt úgy egyezett meg, bogy jelen kormányukkal és állásukkal megelégesznek, a karloviczi békekötéssel ellenkező újítást nem kívánnak, sőt néhány ott zavargónak merényit egyértelmüleg megsemmisítették ; nehézségeiknek orvoslását is vagy már kinyerték ő felségétől, vagy igazságszere tététől, mihelyest a körülmények megengedik, bizodalommal várhatják. A császári királyi bizottság tehát nem látja által, mily joggal vagy mily szín alatt mernek az elégedetlen magyarok Erdély státusainak vagy némi erdélyi egyetemes község nevében valamit kívánni, vagy ezen szerződésbe beelegyíteni, kiknek szövetkezése ugyanis a szövetkezetteket talán egyénileg egymáshoz kötheti, de a törvényes úrtól a birtokot elszedni, vagy azt kétségbe vonni, vagy a kormányformát megváltoztatni, vagy végre az erdélyi státusok jogait elsajátítani, felforgatni nem képes.« Szalay VI. köt. 333 oldal. 9 Ily levelek Archiv. Rákóczian. I. oszt. I. köt. 449—452. 463, -473 — 474 old.