Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

618 egervára eleste és a keresztesi csata. hogy megállta helyét, amint ezt a sokat gáncsolt Hammer a török történetírók nyomán állítja.1

) KROPF LAJOS. 9 Fölhasználom ezen alkalmat, hogy Szamosközy egy-két téves állítását Bartont illetőleg helyreigazítsam. Először is nem áll az, hogy »Bartonus in anno 1596. meghala (Gyula) Fehérváron« mert ő a szultánnal visszatért Konstantinápolyba és az ott nemsokára azután kitört pestis elől a kis Kliálké szigetre menekült, hol 1597. deczember 15-én meghalt és ugyanott lett eltemetve a szűz Máriáról nevezett klastrom templomának főbejárata előtt. Síriratát egy honfitársa 1867-ben lemásolta és közülte a »Notes and Queries« 3-rd. Ser. XII. 459. lapján ; és így hangzik : »Eduardo Barton Illustrissimo Serenissimae Anglorum Reginae Oratori J Viro Praestantissimo } Qui post reditum à hello Hungarico quo cum I Invicto Turcarum Imperatore Profectus fuerat | Diem obiit pietasis erga | Aetatis anno 35 j Salutis vero MDXCVTI. | XVIII. Kai. Januar.« A Public Record officeban őrizett levelei közül a legutolsó 1597-ki nov. 10-éről (ó-styl) van keltezve és utódja a hivatalában, Sir Henry Lello (nem pedig Belloe mint Hammer állítja) egy 1597. márczius 1-én (ó-styl) kelt levelében már mint »a boldogult követ úr«-ról emlékezik meg róla. — Az sem áll, hogy Barton Erdélyben járt volna Báthori Zsigmondnál 1596-ban, hogy őt »az német barátságtól dehortálja.« Glover szerint Barton jul. 12-én indult el Magyarországba a pérai szőllők közt fekvő házából ; mint láttuk, Belgrádnál csatlakozott a török táborhoz és a szultánnal együtt ment el Egerig. A keresztesi csata után pedig ismét a szultánnal együtt utazott vissza Konstantinápolyba, hol úti gúnyájában csókolt kezet a haza érkező szultánnak a magyarhoni út folyamán részesült számos kegyeiért. Bartont lord Burgliley megdorgálta szep. 9-éről (ó-styl) kelt levelében, a miért elment Magyarországba, de a követ avval menti magát, hogy elindulása előtt mintegy 8 hónappal írt haza és tudatta ő lordságával, hogy a szultán meghívására készül a magyar útra ; és miután nem kapott semminémű feleletet e levelére, ő lordsága hallgatását beleegyezésre magyarázta. Szerinte 1. a szultántól nyert meghívás rendkívüli nagy megtiszteltetés volt ; 2. a kereszténység java készlelte őt a meghívás elfogadására ; 3. utazását meg fogják örökíteni a török krónikák mint az angolok és törökök közt fennálló barátság kitűnő tanújelét ; és végre 4. a szultán közvetlen környezetében nagyobb hasznára lehetett a keresztény ügynek, mintsem ha visszamaradt volna Konstantinápolyban. — A franczia követ, Monsieur de Brèves is kapott meghívást, lígy látszik, de nem ment el a szultánnal, mert királyi ura pénzzavarban volt és nem küldhette meg neki a szükséges költséget. L. a franczia király levelét 1596. május 22-éről a »Lettres missives de Henry IV.« (Paris, 1848.) 4. kötetében.