Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

ÉS A KERESZTESI CSATA 1596-BAN. 601 elszántsággal és mily gyönyörű tömör csatarendben keltek át a folyón és az innenső partra érve ugyanoly módon keményen nyomultak tovább előre a török tábor megtámadására, a szultán harczosai ugyancsak megrémültek és a leggyávább módon eszeveszetten megfutottak.1

) A szultán főemberei színleg tanúsítottak ugyan némi ellentállást, de sok harczvágyat ők sem mutattak, és viselt dolgaik alig érdemlik meg a megemlítést. Inkább csak azért tettek valamit, hogy a többieknél (a megrémült futamodóknál) több bátorságot mutassanak ; de csakis előnyös, jól megvédett pontokon folytatták a barczot és nem nyomultak előre a csata kellő közepébe. E közben 0 Ezt a török történetírás is elismeri. Naima szerint a keresztények úgy jöttek a mozlim hadsereg felé, mint egy disznócsorda, kiknek láttára még Rusztám és Zál (a perzsa monda régi hősei) sem gondoltak volna az ellentállásra. Hadosztályaik vashegyekhez hasonlítottak és harczvonalukat megtörni lehetetlenségnek látszott. A mozlim sereg jobb szárnya meghátrált és nagy zavar támadt köztük. A balszárny, melyet a szultáni kincstárból fizetett csapatok képezték, konok és hősies ellentállás után legyőzetett, midőn a keresztény sereg átnyomúlt a mocsár török oldalára. — Naima kétféle változatát adja a csata leírásának. Elbeszéli ugyanis először a dolgot elejétől végig és azután hozzáteszi, liogy mások azonban máskép beszélik el e csata történetét. így pl. Ibrahim efendi, a defterdár, ki maga is részt vett a háborúban, ekképen meséli a történteket« : y ezután következik egy leírás, melyben számos mondat szórói-szóra megegyezik a dr. Komáromy^közölte fordítással Pecseviből. Nagyon valószínű tehát, hogy a Naima említette Ibrahim efendi Pecsevi volt és hogy a Tárikh-i Pecsevi-nek Thúry által használt kiadásából a török censor kiollózta az igazhivők legyőzettetésére vonatkozó részleteket, lia t. i. dr. Komáromynak igaza van abban, bogy Pecsevi »a csata első felében szenvedett vereséget egészen elhallgatja s ott kezdi a dolgot, mikor a keresztények másodszor (?) támadtak« (280. 1.). — Ibrahim efendi, a defterdár, tehát ilyképen írja le a törökök visszaveretésct. Az ellenség hadosztályai folytonos ágyú és puskatűz mellett nyomúltak előre. Murád pasa (? Diarbekir beglerbégje) és a bosztandsi basi, Ali pasa, parancsot kaptak, hogy Szinán pasa (Cigala) segélyére siessenek, de a borzasztó puskatüz miatt nem voltak képesek lielyt állni és azért kénytelenek voltak a mocsáron át visszavonúini. Az innenső partra érkezve elszéledtek a mezőségen. Az ellenség ezalatt folyvást nyomúlt előre és dobpörgés mellett és az ágyúk bömbölése és puskák folytonos ropogása közt a szultán főhadi szállásának tartott. Hasszán pasa parancsot kapott, liogy a rumili csapatokkal a jobb kéz felőli gázlónál az ellenség átkelését megakadályozza, de ő sem volt képes fültartóztatni az ellenséget. A sűrű puskagolyó-zápor miatt (a török lovasok) egy pillanatig sem valának képesek állásukat megtartani. S ezért visszavonúltak és a hadsereg derekához csatlakoztak. »—Ennek az elbeszélésnek van értelme, míg a Thúry fordításában közöltnek nincs, mert ugyan miféle búbájos mesterséggel tartóztathatta volna föl Hasszán az ellenség átkelését a jobboldali révnél ha »innen arra a helyre rendeltetett, a hol már átjött az ellenség.« Rizony ott már csak bottal üthette volna a hitetlenek nyomát.