Századok – 1895

III. Tárcza - Állandó rovatok - Vegyes közlések - 581. o.

TÁRCZA. 583 tanár egyik munkáját Teleki Mihálynak ajánlotta, melyért ez őt egy arany serleggel tüntette ki. Legbensőbb volt a holland egyetemekkel ezen összeköttetés a XVII. és XVIII. századokban. — BÁRÓ MEDNYÁNSZKY DÉNES ismét két becses Ipolyilevéllel gyarapította társulatunk irattárát. Az első 1880. jan. 30-kán kelt, midőn nagynevű elnökünk megkapta a vaskorona rend I. oszt. jelvényét s báró Mednyánszky ez alkalomból üdvözölte őt. Ipolyi megköszönte a kedves megemlékezést, mely neki senkitől se kedvesebb, mint épen tőle, de kiemeli szerényen, hogy ahoz ő a mily érdemetlenül, ép oly ártatlanul, sőt akaratlanul jutott. O inkább olyasvalamit szeretett volna, mi által a közjóért lett volna alkalma többet tenni. »Elhalad életem — írja —- s oly keveset tehettem legjobb akaratom daczára, mert nincsenek rá eszközeim.« A másik levél 1886. márcz. 5-én kelt. Akkor, midőn Mednyánszky Ipolyi váradi püspökségéhez gratulált. »Fájós érzettel vegyes hálával vettem — írja — kedves megemlékezését. A gondviselés, mely az élet reggelén életben és • érzelemben annyira közel hozott minket, nem engedte, hogy az élet folytán máskép, mint futólag találkozva egyesüljünk. Az egész csak remény s emlékezet volt, melyet kegyed mindig oly nemesen müveit s annyira kedvessé tett, hogy a kegyedre való visszaemlékezés életemnek mindig legkedvesebb és legnemesebb perczei közé tartozott. Hogy most el kell hagynom •ez általam annyira kedvelt csendes, nyugodt s igénytelen helyet, mely geniusomnak legjobban conveniált s megfelelt, még nehezebbé és fájósabbá teszi innét elmenetelemet s e nehézségek közé számítom azt is, hogy kegyedet legrégibb meghitt barátomat még ritkábban fogom láthatni.« Valójában többet sohasem látta. Ez volt az utolsó levele, melyet régi, hű barátjához írt. — MARTINOVICS ÉS TÁRSAI kivégeztetésének századik évfordulóját először a kolozsvári egyet, ifjúság ülte meg május 19-én vasárnap, a városháza nagytermében, igen nagyszámú hallgatóság előtt. Krenner Miklós ifjúsági elnök lendületes beszéde után Hamvas József tanárjelölt alkalmi ódát szavalt, Fischer Zsigmond joghallgató emlékbeszédet olvasott, Szabó Ernő joghallgató elszavalta Petőfitől a Vérmezőt, dr. Márki Sándor tiszteletb. elnök egyet, tanár pedig eredeti és kiadatlan levelek fölhasználásával is tanulmányt olvasott fel, mely azután egész terjedelmében megjelent a »Kolozsvár« 115—117. számainak tárcájában. — A LANFRANCONI GYÜJEMÉNY. A tragikus véget ért gyűjtő és műbarát Lanfranconi Graziozo Enea ritka becsli könyvtárát a vallás és közoktatásügyi miniszter gondoskodása megmentette a magán könyvtárak rendes sorsától : a szétszóródástól. Röviddel Lanfranconi halála után a miniszter érintkezésbe lépett az örökösökkel s a könyvtár megszerzése ügyében megindított tárgya-