Századok – 1895
II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Éble Gábor. A Harruckern és a Károlyi család. Ism. Dr. Karácsonyi János. 569. o.
•570 TÖRTÉNETI IRODALOM. t?s a mi fő talpig becsületes ember volt. 1696-ban az összes élelmező biztosokat fegyelmi vizsgálat alá helyezték s köziilök (23 közül) csak egy került ki diadalmasan, mocsoktalanul: Harruckern János. Kimutatja a szerző azt is, hogy nem lehetett csak olyan közönséges tehetségű ember, a ki 1716-ban az «gész hadsereg élelmezésében uj rendszert (házi kezelést) alkotott s egyszerre három hivatal teendőit vitte. Mindenesetre szerzett akkora érdemeket hazánk körül, mint az, a ki a XIY. század elején dúló pártharczokban egy kis vár (pl. Sirok vagy Hegyesd) megvétele körül intézkedett s azért nemességet kapott. A Harruckern-családból származó gróf és báró Wenck•beim család ismertetésénél alkalma nyilt a szerzőnek arra, hogy a hízelgés által elkövetett hamisításokat is helyreigazítsa. Xébai Mogyorósy János vállalkozott arra az áldástalan szerepre, hogy összeszedjen egy csomó, a német genealógiai munkákban előforduló Wenckheimot, Wenck-et s azokat minden birálgatás nélkül mind a Békés-megyében birtokos Wenckheim család őseiként tüntesse föl, úgy hogy szerinte e család ere-Jete s nemessége fölnyulik a X. századba. A valóság pedig az, hogy a grófságra emelt Wenckheim József atyja, Wenck János, 1748-ban még négy nemes őst sem tudott fölmutatni, lígy bogy őt e kelléktől midőn német-birodalmi lovag lett, előbb föl kellett menteni s a Wenckheim nevet is császári engedély<ísak ekkor vette föl. (69. 1.) Kár, hogy a szerző a 65-ik lapon nem utal világosabban arra a Harruckern Jánostól nevezett állítólagos tisztújításra. Az ő -szavaiból bajosan értheti meg bárki is azt a mende-mondát, mely szerint Harruckern látta, hogy a békésmegyei karok és rendek sokáig veszekesznek s deákul nem értvén, a saját inasát akarta megtenni megyei jegyzőnek. így aztán nincs értelme az 58-ik lapon lévő azon bizonyításnak sem, hogy Harruckern János jól tudott latinul. Érdemes lett volna tán határozottabban is szembe szállni az ilyetén mesével, mert ebből szinte látjuk, mint keletkeznek a történeti hazugságok. A mi a mult században még csak tréfás guny volt a felvidéki, nemesi családokban bővelkedő megyék részéről arra a Békés-megyére, hová jóformán fogni kellett a tisztviselőt, azt e század közepén már komolyan veszik, s mint jellemző adatot emlegetik. Nem hagyhatom egy kis helyreigazítás nélkül azt. a mit a szerző a 75. lapon az egykori Harruckern-birtokok felosztásáról mond. ügy tünteti föl a szerző a dolgot, mintha a gr. Károlyiak e birtokoknak csupán 1 6 -át örökölték volna, a W enckheimok ellenben 4 6 -át. A dolog nem úgy áll. 1798-ban
